A szeretetet érezni, tapasztalni, bizonyítani és tanulni kell. De nem könyvekből vagy filmekből lehet megtanulni, és nem is az iskolában, hanem otthon, a szülőktől, akik az első modellek a gyerek életében.
Meg kell mutatnunk a gyereknek, hogy szeretjük, szavakkal és tettekkel egyaránt. Csak az egyik, vagy csak a másik egyedül nem elég.
A szavak csodálatos ajándékok. Gondoljunk csak arra, mennyire boldogunk vagyunk, amikor a gyerek kimondja az első szót. Megdicsérjük, vele együtt mondjuk, és biztatjuk, hogy ismételje meg, aztán elújságoljuk az egész családnak és minden ismerősünknek.
A szülők az első és a legfontosabb emberek egy gyerek életében. Közelségük, melegük, megnyugtatja a kisbabát, hangjuk elaltatja őt, jókedvük őt is nevetésre készteti.
Egy párkapcsolat elején az olyan kijelentések, mint „szeretlek”, „tetszel nekem”, „örülök, hogy veled vagyok”, „milyen szép vagy, amikor mosolyogsz”, még mindennaposak, ahogy az egymás szemébe nézés is, és az, hogy legszívesebben minden időnket együtt töltenénk.
Azonban, ahogy telik az idő, és a kapcsolat is egyre érettebb lesz, ezek a szavak, érzések szép lassan eltűnnek a mindennapokból. Nem hiányoznak teljesen, de már nem is olyan gyakoriak.
A gyereknek mindenekelőtt tudnia kell, és elsősorban látnia kell, hogy a szülei szeretik egymást. Így tanulja meg ő is, hogy kell szeretni.
A gyereknek nem csak tudnia kell, hogy szeretik, de meg is kell tanulnia szeretni. Szüksége van arra, hogy kimutassuk a szeretetünket, nem elég, ha csak szavakkal fejezzük ki azt. Kimondani és kimutatni a szeretetet egyaránt fontos.
Ugyanúgy kell megtanulnia szeretni, ahogy megtanul járni, beszélni, írni és olvasni. A gyerek érzelmi fejlettségi szintje egészen felnőtt korig fejleszthető.
Szükség van arra, hogy a szülők egymás iránti tiszta, őszinte szeretete a gyerek előtt is megnyilvánuljon. Ha a szülők soha nem mondják ki egymásnak, vagy a gyereknek azt a bizonyos bűvös szót: „szeretlek”, vagy csak álmában adnak puszit a gyereknek, nehogy elkényeztessék, mégis, hogy kéne megtanulnia, mi a szeretet, és hogy kell kimutatni azt?
Hiába vannak márkás ruhái, a legújabb telefonja és kamerája, mindene, amit csak szeretne, ha a legfontosabb dolog hiányzik. Ha soha nem látta, ahogy a szülei megcsókolják, vagy átölelik egymást, honnan kéne tudnia, hogy bizonyíthatja a szeretetét?
Ha nem látta ezeket a gesztusokat, és nem hallott szeretettel teli szavakat, akkor úgy gondolja, elég ha pusztán érzi a szeretetet, de nem kell kimutatnia azt. Nem mutathat ki valamit, amit soha nem látott. Ha felnő, tudni fog szeretni, de nem tudja majd kimutatni azt.
Persze minden szülő azt mondja, hogy szereti a gyerekét, de vajon hányan mutatjuk ki, hogy érzünk? Az, hogy otthont adunk neki, etetjük és elhalmozzuk játékokkal, még nem elég. Nem elég, ha vigyázunk rá, és megóvjuk minden veszélytől.
Sokan nem vesszük elég komolyan a saját gyerekünkkel való kapcsolatunkat. Sok a munkánk, éppen más dolgunk van, el kell intéznünk még néhány telefonhívást, váratlanul közbejött valami, amit meg kell oldanunk, és így tovább, mindig van valami kifogás.
De sokszor ezt tesszük a párkapcsolatunkban is. Úgy gondoljuk, hogy ez a két kapcsolat a legtermészetesebb, és a legkönnyebben fenntartható. Azt hisszük, hogy a családtagjaink biztosan tudják, hogy szeretjük őket. A szavak nagyon erősek, de annak, amit nem mondunk ki, amit nem mutatunk ki, ugyanolyan hatalma van.
Csak mert szeretettel gondolsz rá, gondoskodsz róla, hogy mindene meglegyen, érte mész az óvodába vagy az iskolába, és váltasz vele néhány szót, még nem biztos, hogy tudja, mennyire fontos neked. Soha ne vedd készpénznek, hogy tudja. Mondd el neki!
Ha teheted, mondd el neki minden nap, mennyire szereted. Ne csak akkor, amikor még kicsi, amikor még „a kapcsolat elején” vagytok. Öleld át gyakrabban, és mondd el neki, milyen különleges. A cselekedetek is nagyon fontosak, de a megfelelő szavakat is ki kell mondani.
Szánjunk rá időt, hogy be is bizonyítsuk mindazt, amit mondunk. Győzzük meg róla, hogy valóban szeretjük. Beszélgess vele, és mikor mond valamit, figyelj oda rá, nézz a szemébe. Ha közben a képernyőt bámulod, azt fogja gondolni, hogy nem érdekel igazán a mondanivalója. Kapcsold ki a TV-t, a számítógépet, tedd félre a telefont, és hallgasd meg.
A gyereket állandóan szeretni kell, megszakítások, szünetek és korlátok nélkül. A szeretetet nem csak a születésnapján, karácsonykor és gyereknapon kell kimutatni. Nem csak akkor, amikor minden teendőnket elvégeztük, és éppen semmi érdekes nem megy a TV-ben.
Menj el vele sétálni, vidd el a parkba, a játszótérre, hintázz vele, labdázz vele, vegyél részt a játékaiban, adj neki puszit lefekvés előtt, öleld át, mondd el neki, hogy ő a legfontosabb a számodra, és győződj meg róla, hogy valóban tudja, hogy szereted.
Élvezd a kis dolgokat a gyerekkel, mert egy nap majd rájössz, hogy ezek voltak az igazán fontos dolgok.
Tedd ki a rajzait a falra, őrizd meg a diplomáit, kitüntetéseit, akárcsak a száraz leveleket, amiket a parkban gyűjtött, tegyél ki képeket, amin együtt szerepel a család, hogy mindenhol szeretetet vegye körül, mindenhol ezt lássa és ezt hallja. Mosolyogj rá, nevess vele, viccelődj vele.
A mosoly az, ami vonzz bennünket egy emberben, és ami megmutatja, hogy bízhatunk benne. Nyerd el a bizalmát, és ne veszítsd el azt soha. Mindig légy készen, hogy megvédd, ha elesne, hogy te légy a „biztonsági hálója”.
Ne okozz neki csalódást. A gyerekek jobban hallgatnak a szüleikre, ha jó kapcsolatot ápolnak velük. Légy a barátja, de ne feledkezz meg róla, hogy elsősorban apára és anyára van szüksége, akik feltétel nélkül szeretik.
Barátai lehetnek az óvodában, az iskolában, a játszótéren, de anya és apa csak egy van, és csak ők taníthatják meg a gyereknek, hogy kell szeretni. A gyerek látni fogja, hogy a felnőttek is különbözőek, és mindkét szülőtől mást és mást tanul, de a szeretetet kettejüktől együtt kell elsajátítania.
Ha szeretetben nő fel, jobb lesz az önértékelése, tiszteli majd a saját családját a jövőben, és, ami a legfontosabb, tudni fogja, mit jelent a szeretet, és hogy lehet kimutatni azt. Forrás: filantropikum
