Dr. Máté Gábor, magyar származású kanadai orvos, író, aki többek között a függőségek kutatásával és kezelésével foglalkozik, de az ADHD (figyelemhiányos-hiperaktivitás zavar) területén végzett munkája is széles körben elismert. Hisz abban, hogy az elme, a tudat, a lélek egészsége nem választható el a test egészségétől, így sokszor a stressz, vagy a különböző traumák állhatnak bizonyos betegségek hátterében.
Munkássága az utóbbi időben nagy figyelmet keltett, és most különösen a figyelem középpontjába került, amióta a múlt hónapban Harry herceggel folytatott beszélgetése hatalmas port kavart a közösségi médiában. Többen kritizálták a beszélgetésüket, aminek során a terapeuta figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart (ADHD), poszttraumás stressz zavart (PTSD) és szorongással járó depressziót állapított meg a hercegnél.
Máté Gábor könyveinek visszatérő témája a gyermekkor hatása az ember testi-lelki egészségének alakulására neurológiai és pszichológiai mechanizmusokon keresztül – vagyis nézetei szerint a traumáknak meghatározó szerepük van az életünkben. Azt mondja még most, 79 éves korában is látja, hogy törnek néha a felszínre a korábbi traumák lenyomatai, ami még őt magát is meglepi.
„Azt hittem, ebben a korban már túl vagyok az ilyesmin” – mondja, hozzátéve, hogy a Harry herceggel folytatott beszélgetése utáni negatív médiafigyelem nagyon feldúlta. Ezért egy pszichiáter barátjához fordult, hogy megvitassák a kérdést, és közösen megállapították, hogy mindez arra vezethető vissza, hogy számára elviselhetetlen, ha úgy érzi, az emberek nem látják őt.
„Ez az én triggerem. Ha valaki nem ért egyet velem, az rendben van, nem érdekel. De lássanak engem, és ha nem értenek egyet velem, azzal ne értsenek egyet, amit valójában mondok, és azzal, aki valójában vagyok, ne az ő torzított képükkel rólam” – mondta Máté a The Guardian-nek, elmagyarázva, hogy nála mindez egy gyermekkorban elszenvedett traumára vezethető vissza.
Máté Gábor 1944-ben született Budapesten. Anyai nagyszülei Auschwitzban haltak meg, nagynénje a második világháború alatt eltűnt, édesapját munkatáborba deportálták. Édesanyja, hogy megóvja őt a budapesti gettótól, 11 hónapos korában egy idegen gondjaira bízta, hogy juttassa el a nagynénjéhez, aki vigyázhat rá. Ez mély nyomot hagyott benne, és felnőtt életében is sok esetben hatással volt a viselkedésére, felfogására.
Máté szerint a trauma nem az, ami veled történik; hanem az, ami végbemegy benned, annak következtében, ami történik. Ez pedig szerinte jó hír, mert, míg azokra a dolgokra, amik velünk történnek, nincs befolyásunk, ezeket a sebeket begyógyíthatjuk.
Azt is elmondja, hogy kivétel nélkül mindenkit érnek traumák, ezek lehetnek kisebbek vagy nagyobbak, de minden traumát együttérzéssel kell kezelni. Ez azonban természetesen még nem jelenti azt, hogy mentesülnénk a személyes felelősség alól.
Ugyanakkor a traumák kollektívek is lehetnek – itt említi meg például a kanadai bennszülöttek üldöztetését, valamint a rasszizmus és rabszolgaság hatásait az Egyesült Államokban. A legtöbb esetben ezek a traumák többgenerációsak.
„Amit még nem oldottunk fel magunkban, azt továbbadjuk az utódainknak. A begyógyulatlanul hagyott trauma hatással van az életedre… arra, hogy mit gondolsz magadról, milyennek látod a világot, mik a triggereid, milyen kapcsolatokba kerülsz. És ez krónikus betegség formájában jelenik meg” – magyarázza a világhírű orvos.
A Harry herceg esetében megállapított ADHD-vel kapcsolatban – amit egyébként nála is diagnosztizáltak az 50-es éveiben – Máté fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ő nem egy betegséget diagnosztizált a hercegnél.
„Azt mondtam neki: ez nem egy betegség. Ez egy normális reakció az abnormális körülményekre. Mert ha egy gyereket stressz ér, mint őt, vagy engem, mit kezd ezzel a stresszel? Nem tudsz elmenekülni előle, tehát mit teszel? Az agy kikapcsol… De mivel ez akkor történik, amikor az agy még fejlődésben van, ez hatással van az áramköreire” – magyarázza Máté, hozzátéve, hogy szerinte ez a reakció visszafordítható.
Az orvos szerint az igazi „bűnös” sok esetben maga a társadalom, a kultúra, amiben élünk. „Normális vagy – Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban” című könyvében pontosan ezzel a kérdéskörrel foglalkozik.
„Mindennapi életünknek azok a vonásai, amelyek ma már normálisnak tűnnek számunkra, azok, amelyek a leginkább vizsgálatért kiáltanak” – írja. Szerinte a modern társadalom számos problémája természetes reakció az egészségtelen kultúrára – és ide tartoznak többek között a függőségek is.
Máté bevallotta, hogy miközben függőségekben szenvedő betegekkel dolgozott, neki magának is megvoltak az addiktív viselkedési mintái – a munka és a vásárlás. Amikor beszélt saját problémáiról a betegeinek, az közelebb hozta őket, mert úgy érezték, ő is egy közülük. „A lényeg pontosan az, hogy mindannyian olyanok vagyunk, mint a többiek” – magyarázta.
A szakember véleménye szerint a függőség nem egy betegség. Az ő álláspontja ezzel kapcsolatban a következő: „Ne azt kérdezd, miért a függőség, kérdezd azt, miért a fájdalom. Ahhoz, hogy megértsd az emberek fájdalmát, meg kell értened az életüket. Más szóval, a függőség egy normális válasz a traumára.”
Dr. Máté Gábor ugyanakkor hangsúlyozza az elme és a test közötti kapcsolatot is. „Azt mondani, hogy az elme kapcsolatban áll a testtel, helytelen. Azt mondani, hogy az idegrendszer kapcsolatban áll az immunrendszerrel, az immunrendszer pedig az érzelmi apparátussal, amely mind kapcsolatban áll a hormonrendszerrel, helytelen. Ezek nem kapcsolódnak egymáshoz; ez ugyanaz a rendszer” – mondja.
Ami saját céljait és elhivatottságát illeti, Máté Gábor így fogalmazza meg azt: „Az én hivatásom az, hogy az emberek minden téren szabadok legyenek – így politikai téren is, ezért foglalok állást az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatban, de személyes téren is, hogy a saját személyes dinamikáink, traumáink ne úgy rángassanak minket, mint bábukat egy madzagon.” Forrás
