Ha egy hetet tölthetnél a világ két legelismertebb Nobel-békedíjasával és szeretett spirituális vezetőjével, mit kérdeznél tőlük? – tette fel a kérdést Peggy Callahan, filmproducer, akinek megadatott az a páratlan lehetőség, hogy személyesen is találkozzon a Dalai Lámával és a néhai Desmond Tutu érsekkel – írja a TODAY.com.
Peggy a fején találta a szöget. Elég lenne egyetlen hét, hogy választ kapjunk minden felmerülő kérdésünkre? Vagy az lenne a legjobb, ha eltekintenénk valamennyitől, és csak szívnánk magunkba a tudást, melynek pusztán egyetlen morzsája elég lenne ahhoz, hogy az életünk gyökerestől megváltozzon.
Peggy munkaügyben utazott az indiai Dharamszalába. „Filmes vagyok, és 2015-ben a Dalai Lámával és az időközben elhunyt Desmond Tutu érsekkel dolgoztam egy dokumentumfilm forgatásán az örömről” – számolt be a szakember, aki azt állítja, azalatt a néhány nap alatt, melyet a spiritualitás két ikonjának a társaságában töltött, „felbecsülhetetlen tanulságokat” kapott tőlük „az igazi örömről”.
Peggy azt is elárulta, bár élmény őket hallgatni, és bölcs szavaikat egyenként elraktározni, őszentsége a Dalai Láma és Tutu érsek valójában „huncut testvérek”, akik állandó örömüket lelték abban, hogy játékosan ugrassák egymást. „Ahogy Tutu érsek lánya, Mpho mondta a filmben: ’Úgy viselkednek együtt, mint a 8 éves fiúk’” – magyarázta a producer.
„Ez a két kedves barát küldetése az volt, hogy segítsen mindannyiunknak több örömet teremteni magunknak. És nagyon siettek. Koruk és betegségük miatt attól féltek, hogy ez az együtt töltött idő lesz az utolsó” – folytatta Peggy. És így is lett, ők ketten már csak az égi asztalnál beszélgethetnek egymással, mikor eljön az ideje. Utolsó földi beszélgetéseiket
„Az öröm könyve” nemzetközi bestseller örökíti meg, illetve a „Misszió: JOY – Boldogságkeresés zavaros időkben” című film, melynek premierje 2022 júniusában volt, és amely „soha nem látott felvételeket tartalmaz az utolsó közös napjaikról. Üzenetükre most nagyobb szükség van, mint valaha” – fogalmaz Peggy, aki társrendezőként és producerként dolgozott a dokumentumfilmen.
Ahogy elmesélte, szinte lehetetlen küldetés volt ezt a moziprodukciót létrehozni. Azonban, aminek meg kell történnie, annak semmi sem állhat az útjába: „a forgatás során megterhelő időbeosztással, bonyolult geopolitikai kérdések miatti vízumelutasításokkal kellett szembenézniük, Tutu érsek pedig rákkal küzdött. Ha ez a küldetés meg akart történni, akkor azt a kezelések között kellett beütemezni. A filmfelszerelést Delhiből a Dalai Láma 12 órányira lévő magánrezidenciájára szállították. Ha bármi baj történne a felszereléssel, a közelben nem volt lehetőség a mentésre. De minden zökkenőmentesen zajlott – ez volt minden bizonyíték, amire szükségem volt, hogy szent emberek voltak a forgatáson” – részletezte Peggy, aki abban is teljesen biztos, hogy „a két vezető által megosztott üzenetek utat mutatnak a bajba jutott világ számára.”
A nő személy szerint, a következő tanulságokkal távozott a szent találkozóról.
1. Igenis van befolyásunk afelett, mennyi örömet tapasztalunk meg az életünk során, hiszen a „körülményeinktől függetlenül dönthetünk arról, hogyan fogunk gondolkodni, érezni és cselekedni. Az idegtudomány most ezt alátámasztja; a kutatások szerint az öröm apró cselekedetei, például a hála kifejezése vagy egy kedves üzenet küldése, pozitívan befolyásolja a hangulatunkat.”
2. „Az öröm és a bánat elválaszthatatlanok egymástól.” Ez a két szent ember és az élettapasztalataik a bizonyítékok arra, hogy „az öröm nem csak a boldogságról szól, és arról, hogy minden a legnagyobb rendben megy.” Az viszont, hogy miként reagálunk a kihívásokra, miként állunk fel a kudarcainkból, és mennyire engedjük, hogy a nehézségeink kimerítsék az örömünk forrását, az csakis rajtunk múlik.
Ők megtanulták, és különböző praktikák által el is érték, hogy „a sötét időkben valóban trágyát lássanak egy még gazdagabb, örömteli élet megtermékenyítéséhez. Ahogy Tutu érsek mondta: ’Lehetséges úgy átmenni a tűzön, hogy közben nem törünk meg. Valójában némi szenvedés, sőt talán még intenzív szenvedés is szükséges összetevője az együttérzés kialakulásának’.”
3. „Az öröm egy belső (külső) munka. A Dalai Láma és Tutu érsek megtanított arra, hogy az igazi, megrendíthetetlen örömnek belülről kell fakadnia.” Ezt pedig úgy tudjuk a legegyszerűbb módon elérni, ha „elmélyítjük kapcsolatunkat más emberekkel. A tartalmas kapcsolatok az öröm anyakövei” – adja vissza a két ikon tanítását Peggy, aki abban a reményben osztotta meg a legdrágább kincset, melyet a Dalai Lámától és az érsektől személyesen kapott, hogy másoknak is segítsen örömet kovácsolni.
Így fogalmaz: „ebben a pillanatban, amikor sok minden szörnyűnek tűnik, emlékeztetem magam arra, hogy fontosabb, mint valaha, hogy kövessük a Dalai Láma és az érsek példáját, és jól használjuk ügyességünket az öröm megteremtésére és megosztására. Az öröm lehetséges, nemcsak a közelgő ünnepi időszakban a díszítésekkel, lakomákkal és fanfárokkal, hanem egész évben – a csendes pillanatokban, a nehéz időkben és mindig” – világít rá Callahan. Forrás
