Egy pszichológus minden olyan nőt megszólított ebben a levélben, aki elvesztette a reményét, az energiáját és az erejét, mindazokat a dolgokat, amire feltétlenül szüksége van, hogy szembenézzen az élet nagy megpróbáltatásaival.
„Drága nő, aki az utóbbi időben úgy érzed, nem vagy önmagad, ne veszítsd el a reményt, és ne add fel.
Mindaz a lelki béke, magabiztosság, jó hangulat, öröm és fény, ami egykor eltöltötte a lelkedet, vissza fog térni. Tudom, hogy most úgy érzed, téves úton jársz, és elvesztettél minden reményt.
De ez csak ideiglenes állapot. Mindenki életében akadnak ilyen periódusok, de ez is csak egy fejezet az életedből, és amikor lezárul, visszanyered majd az életbe vetett bizalmadat és az életkedvedet.
Most úgy tűnik neked, hogy az életed rossz irányba halad, hogy csalódás csalódást ér benne. Úgy érzed, mintha valaki más életét élnéd, nem a sajátodat. De ez hamarosan véget ér. Semmi sem tart örökké.
Jusson eszedbe, hogy nem azért vagy ezen a világon, hogy ilyen könnyen lemondj magadról. Azért vagy ezen a világon, hogy erős és magabiztos légy, és megmutasd az embereknek, mire is vagy képes.
Tudom, hogy most nagyon nehéz, hogy nagyon sok vihart kellett átvészelned, és arra a következtetésre jutottál, hogy nem tehetsz egyebet, mint hogy feladod. De tévedsz, nagyon is tévedsz!
Rossz kapcsolatok, égő szenvedélyek, összetört remények, el nem ért célok – tudod miről beszélek, átestél mindezen. De látod, mindezt túlélted!
Ezer apró darabra törték a szívedet, de te újra összeraktad, és mindig, mindig tovább küzdöttél.
Mi lehet rosszabb egy viszonzatlan szerelemnél? Magányos vagy és elhagyatott. Volt egy célod, de nem sikerült elérned, mert egyenlőtlen volt a küzdelem. Mindenki keresztülmegy hasonlón.
Összeomlottál, és úgy érzed, nem vagy jó semmire, hogy nincs már akaraterőd, bátorságod folytatni. Hibáztatod magadat, amiért nem próbálkoztál elég keményen. De ez nem így van.
Jusson eszedbe, hogy semmi nem történik hiába. Mindennek, amit tettél, akkor és ott értelme volt. Ha most úgy gondolod, hogy másképp is cselekedhettél volna, tudd meg, hogy nem így van!
Mi értelme van az ilyen gondolatoknak?
Nem hagyhatod a szenvedésnek és a kudarcnak, hogy térdre kényszerítsenek. Nem egyszerű megszabadulni mindattól, ami nem tetszik. De van rá egy másik módszer: emelkedj fel a hamvaidból, akár egy főnix, és emlékezz arra, ki vagy.
Emlékezz az erődre, a kitartásodra, az értékeidre. Emlékezz azokra az emberekre, akik szerettek, és akik még mindig szeretnek, történjen bármi. Tudom, hogy képes vagy erre, mert mindigis ezt tetted.
Az élet néha nehéz, igazságtalan és kegyetlen. De mindez csak ideiglenes. Gyorsan változó világban élünk, és mi magunk is folyton változunk. A megjelenésünk, az életkorunk, az érzéseink, a gondolataink, a véleményeink és a viselkedésünk mind változnak.
De tudod mi az, ami soha nem változik? A saját belső világunk.
A lényegünk változatlan marad, csak megpróbálunk túljutni a nehézségeken, amik az utunkba akadtak. Ez a bizonyíték arra, hogy visszatalálsz majd önmagadhoz, és újra érezni fogod, amit régen éreztél.
Emlékszel még milyen voltál gyerekkorodban? És hogyan reagáltál akkor a világra? Az, aki akkor voltál nem tűnt el, csak felnőttél, és most már egy felnőtt szemével nézel a világra. Mindannyiunkban ottvan az egykori lelkes gyermek, csak elnyomjuk magunkban.
Nézz mélyen a lelkedbe, és találd meg benne a gyerekkorodat. Meg fogod érteni, hogy nem vesztetted el. Nehéz lesz, valóban, de ne felejtsd el, hogy a nehéz csak egy szó. Mindez csak egy része a történetnek, nem pedig a teljes történet.”
