Anna Bernackit még kiskorában örökbe fogadták, és szerető családban nőtt fel, de ennek ellenére mindig vágyott rá, hogy megismerkedhessen a biológiai anyjával. Amikor azonban felnőttként végre lehetősége nyílt erre, a találkozás nem úgy sikerült, ahogy elképzelte.
Örökbefogadó szülei már kezdettől fogva őszinték voltak vele, és elmondták neki, hogy az édesanyja kénytelen volt lemondani róla, mivel még csak tinédzser volt, amikor teherbe esett.
Bernacki szerető családban nőtt fel, de mindig kíváncsi volt rá, ki lehet a szülőanyja, és szerette volna megismerni őt, de mivel zárt örökbefogadásról volt szó, semmilyen adattal nem rendelkezett róla. Úgy érezte, valahogy nem elég szoros a kapcsolata örökbefogadó szüleivel, vágyott arra, hogy igazi köteléket alakítson ki édesanyjával, és folyton erről a találkozásról álmodott.
Amikor betöltötte a 18 évet, elkezdett kutatni a biológiai anyja után az interneten, de akkor a keresés még nem sok eredménnyel járt, mivel akkoriban még az internet is gyerekcipőben járt, és nem sok információt talált.
Ekkor úgy döntött, vár még egy ideig, és később újra megpróbál az anyja nyomára bukkanni. Elkezdte az egyetemet, és minden figyelmét a tanulmányainak szentelte, de amikor megszerezte a diplomát, és elköltözött otthonról, úgy döntött, folytatja a nyomozást.
Ezúttal is az interneten próbált válaszokat találni, de most nagyobb sikerrel járt, és megtalálta biológiai anyja címét, ezért írt neki egy levelet, amiben az e-mailcímét is megadta.
Körülbelül egy hét múlva kapott egy e-mailt az anyjától, és beszélgetni kezdtek. Egy darabig csak leveleket váltottak, de aztán megbeszéltek egy személyes találkozót is egy szállodában, ami körülbelül félúton volt kettejük otthona között. Anna Bernacki egész úton a találkozásról fantáziált, elképzelte, hogy ölelik át egymást, és milyen boldogok lesznek. A dolgok azonban nem az elképzelései szerint alakultak.
Amikor megérkezett, az anyja már várt rá, de nem azzal a kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadta, ahogy a fiatal nő gondolta. Ráadásul, mivel az anyja jogilag vaknak minősült, alig látta őt, és őszintén szólva kissé közömbösnek tűnt.
Bár az első találkozás nem sikerült a legjobban, Anna Bernacki elhatározta, hogy megpróbál dolgozni a kapcsolatukon, ezért továbbra is beszélgettek és találkoztak, de gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a biológiai anyja valójában nem kíváncsi rá, és csak kihasználja őt, hogy megkaphasson bizonyos dolgokat.
„A következő hónapok során nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetlen érték, amit bennem látott, az volt, hogy lehetősége volt megszerezni dolgokat. Úgy éreztem, hogy sokkal inkább megfojtanak és kihasználnak, mintsem, hogy megértenének, és kapcsolatot építenének velem. Nem volt más választásom, mint a saját mentális egészségem érdekében megszakítani vele a kapcsolatot” – mesélte a nő.
Bár nem azt kapta ettől a kapcsolattól, amire számított, és összetört a szíve, legalább lezárhatta magában ezt a fejezetet, és tovább tudott lépni. Néhány évvel később megismerte élete szerelmét, Brian Bernackit, és nem sokkal később úgy döntöttek, megpróbálnak családot alapítani. Bernacki azt remélte, ezzel végre megkaphatja azt az erős biológiai kapcsolatot, amire mindig is vágyott.
Miután azonban már egy ideje hiába próbálkoztak, szakemberhez fordultak, és megtudták, hogy nem lehet gyerekük. Mivel a termékenységi kezelések nagyon sokba kerülnek, és semmi sem garantálja a sikert, inkább az örökbefogadás felé fordultak, de még így is hosszú ideig kellett várniuk, mire megkapták a várva várt lehetőséget. Négy év után végre befogadhattak két nővért ideiglenes nevelőszülőkként, és körülbelül kilenc hónappal később hivatalosan is örökbe fogadhatták a lányokat.
Anna Bernacki őszintén bevallotta, hogy az első időszak meglehetősen nehéz volt, mivel a gyerekeknek hozzá kellett szokniuk egy teljesen új környezethez, és sok akadályt kellett leküzdeniük együtt, de nagyon megszerették a testvéreket, és boldogok voltak, hogy otthont adhatnak nekik.
A nő ugyanakkor azt is elmondta, hogy végre magkapta azt a kapcsolatot, amire egész életében vágyott, és megértette, hogy a DNS és a biológiai kapcsolat nem a legfontosabb dolgok, ha családról van szó.
„A biológia nem változtat semmin. Csak a szeretet és a kemény munka tudja beteljesíteni a kapcsolat és a kötődés iránti legmélyebb vágyakat” – mondta.
