Nehéz, agyagos talajú vidékeken gyakran megesik, hogy a kerti munkákat csak késő tavasszal lehet megkezdeni, mert a talajon nem lehet járni. Így aztán a tél folyamán kell egy olyan időpontot keresni a vetéshez, amikor már a talaj egy kissé fagyos. A magok ekkor már nem tudnak kicsírázni. Ez nem is szükséges, legfeljebb megduzzadnak, s kora tavasszal kelnek. Ezt a módszert hívják téli alávetésnek.
Régebben erre a legideálisabb időszaknak a november végét tartották, ám az elmúlt években sorra dőltek meg decemberben a melegrekordok, és a magok csírázásnak indultak a földben. Úgy látszik, a január vége-február eleje alkalmasabb mostanában a tél alá vetésre.
A föld a vetés idején lehetőleg gyengén fagyos és száraz legyen.
Mindig talajjal takarjuk a magvakat, sohase tőzeggel, mivel az rendkívül erősen tartja a hideget, s így a tavaszi csírázást akadályozza; ezzel az egész eljárás sikere kérdésessé válik. A takaráshoz ne használjunk semmiféle komposztot, hanem csak az ott található talajt. Egy azonban nagyon fontos: a tél ellenére ne áttelelő salátát, hanem a legkorábbi tavaszi salátafajtákat, a rövid tenyészidejű sárgarépát vessük. Ezek a vetemények azután előbb kelnek, mint ahogy a talajra léphetnénk. Bizonyíthatóan akár háromhetes növekedési előnyük is lehet. Így nyugodtan várhatunk a zöldségeskert további tavaszi munkáival, hiszen a legfontosabb magok már a földben vannak.
Tél alá vetésre leginkább a rövid tenyészidejű, korai zöldségek magjai ajánlottak. Olyan zöldségféléket kell választanunk, amelyek a kelés után nem túl érzékenyek a viszonylag alacsony hőmérsékletre. Erre a célra beváltak a legkorábbi fejessaláta – (nálunk jobb az áttelelő fajták nyári vetése) és sárgarépafajták, a spenót, a póréhagyma, a feketegyökér, a petrezselyem, a karalábé, mert ezek nem szöknek szárba, ha alacsony hőmérséklet éri őket.
A korai zöldborsó magjait elvethetjük is ilyenkor is, érdemes azonban legalább nyolc centiméter mélyre ásnunk a magokat. A vöröshagymát is érdemes ilyenkor elvetnünk 5-10 centiméteres közökkel, de tél alá vetésre alkalmas még a fokhagyma, a lóbab, a metélőhagyma, a torma és a sóska is.
A tél alá vetés rizikója, hogy a téli időjárás kiszámíthatatlansága miatt nem biztos, hogy minden vetés kikel majd, és az is előfordulhat, hogy a veszteség nagyobb arányú lesz.
Nagy előnye azonban, hogy megelőzhetjük vele a kártevőket, a növények ugyanis hamarabb fejlődésnek, növekedésnek indulnak, minthogy a kártevők megjelennének. Így alig lesz növényvédelmi feladat a terményekkel, és tavasszal is kevesebb teendőnk lesz a kiskertben.