Az ölelés talán az egyik olyan dolog, ami a leginkább hiányzik ebben az időszakban, a világjárvány ideje alatt – ez a néhány másodperces kötődés, az intimitás néhány röpke pillanata. Hiányzik, hogy közel érezzük magunkhoz az embereket, hogy kapcsolatba léphessünk velük a szavakon, a képernyőkön, a maszkokon túl.
Mivel az öleléseket az anyai szeretettel társítjuk, hatására az agyunk oxitocint termel, és szinte „megrészegít a boldogság”.
Amikor átöleljük egymást, a belülről feltörő boldogsághullám hatása alatt hitelesebben kapcsolódunk egymáshoz, és olyan módon ismerjük meg egymást, amire egyébként talán nem lettünk volna képesek.
A pszichológus véleménye
Andra Tănăsescu pszichológus szerint az ölelés – a tánchoz hasonlóan – finom, de erőteljes módja egymás megismerésének, egy sokkal mélyebb szintű kapcsolattartást tesz lehetővé, mint a verbális kommunikáció.
„Amikor valaki magához ölel, érezhetjük, mennyire kényelmes számára ez az intim megnyilvánulás és kitárulkozás. Érezhetjük, mennyire merev vagy feszült, vagy mennyire nyugodt és laza. Érezhetjük, hogy tekintélyelvű és hideg ember-e, vagy érzékeny és szelíd.” – magyarázza a pszichológus.
Mit veszítünk akkor, ha megfeledkezünk az ölelésről?
1. A kapcsolatunkat másokkal
„Az érintés és az ölelés sok ember számára a szeretet nyelve. Születésünk pillanatától kezdve azt a kapcsolatot keressük, amelyet édesanyánk ölelésén keresztül tapasztaltunk meg, és amit a tudatalattinkban szeretetként és törődésként értelmeztünk. A testi kapcsolat, az a tény, hogy valaki a karjában tart, és simogat, döntő fontosságú az egészséges pszicho-emocionális fejlődéshez. És ez az igény továbbra is sokak számára fontos a felnőtt életben. Ha hiányzik, vagy nagyon kis mennyiségben kapjuk meg, üresnek érezhetjük magunkat, megfosztva az energiától, motivációtól és az életkedvtől.” – mondja a szakértő.
Számos tudományos tanulmány még azt is kimutatta, hogy az ölelések csökkenthetik a stresszt, serkenthetik az immunrendszert, javíthatják a szív- és érrendszer egészségét és csökkenthetik a fizikai fájdalom érzetét.
2. Intimitás és sebezhetőség
Maga az ölelés meglehetősen bensőséges gesztus, mert azon túl, hogy fizikai érintéssel jár, azt is jelenti, hogy megengedjük egy másik embernek, hogy belépjen a személyes terünkbe, és érzékelje az energiáinkat. Ez azt jelenti, hogy van bátorságunk kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek mutatkozni.
„Az, hogy hagyjuk magunkat megölelni, szerintem az egyik legnagyobb dolog, amit önmagunkért tehetünk. Ennek a szokásnak a művelése és ösztönzése jelentős hatásokkal járhat, különösen a párkapcsolatokban, de nemcsak. Minden kapcsolat – párkapcsolat, barátság, szülő-gyerek kapcsolat – automatikusan nyitottságot és őszinteséget feltételez, azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk, mit érzünk, és mire vágyunk. Minél könnyebben átadod magad egy szeretett személy ölelésének, annál könnyebben megnyílsz és beszélhetsz azokról a dolgokról, amelyek valóban fontosak a kapcsolatotok megerősítéséhez. Hosszú távon ez a gesztus teljesen megváltoztathatja egy kapcsolat dinamikáját a jó irányba. A sebezhetőségből intimitás és olyan erős kapcsolat születhet, amit nehéz lenne destabilizálni.” – mondja a pszichológus.
3. Az önmagunkba és a másokba vetett bizalom
Ha túl sokáig kell nélkülöznünk az öleléseket, úgy érezhetjük, hogy valami nincs rendben velünk, hogy nem vagyunk méltók mások szeretetére és törődésére.
„Az öleléseknek sokkal nagyobb ereje van, mint ahogy azt néha gondolnánk, és ennek a fordítottja is igaz – ugyanolyan erősen hiányolhatjuk is őket. Minél nyitottabbak vagyunk, és minél nyitottabbak felénk mások, annál jobban növekszik az önbecsülésünk és az önbizalmunk, és annál boldogabbak leszünk. Az érzés, hogy méltók vagyunk a szeretetre, megérdemeljük, hogy megbecsüljenek, szeressenek és elfogadjanak minket, teljes egészében az ölelés révén kapcsolódik a lényünkhöz, ez erősíti meg az önmagunkba vetett hitünket.”
4. Bizonyos szinten befolyásolja az egészségünket
Mentális, érzelmi és fizikai szinten a szeretet és a számunkra fontos emberekkel való fizikai kapcsolatok hiánya hatalmas egyensúlyhiányt okozhat.
„Megtörténhet, hogy egyre magányosabbnak érezzük magunkat, vagy kezdjük úgy látni, hogy az életünk nem olyan szép, de az is lehet, hogy szomatizálni kezdünk (az érzéseinket – szomorúságot, csalódottságot, kétségbeesést a fizikai testünkben is érzékelni kezdjük). Így vagy úgy, de az emberei kapcsolatok hiányának jelei előbb-utóbb látszani kezdenek. És minél jobban tiltjuk ezt, annál inkább destabilizálhat minket minden szinten. Ez az időszak sokak számára erős teszt volt, nemcsak a kapcsolatok hiánya, hanem a nagyon nehéz kihívások miatt is. Az ölelés, azt hiszem, a legjobb gyógymód, amelyet felhasználhatunk, és amely a legnagyobb erőt adja számunkra, hogy szembenézzünk bármivel, amit az élet hoz. Ráadásul ez a legolcsóbb orvosság, mert őszintén szólva ingyen van, és a készletek is korlátlanok belőle. Tehát bármit is teszünk, ne felejtsük el megölelni azokat az embereket, akik fontosak a számunkra, és ajánljuk fel a támogatásunkat azoknak is, akiknek esetleg hiányzik ez a gesztus az életéből. Vegyük észre, ha valaki ölelésre vágyik, még akkor is, ha szóban nem fejezi ki ezt, de a testbeszédük elmondja helyette – keres mások közelségét, apró gesztusokat tesz, hogy másokra támaszkodhasson, vagy viccelődni próbál a távolságtartással. Ha valóban odafigyelünk, mindig meglátjuk, mire van szüksége másoknak. Ahogy azt is megfigyelhetjük, mire van szükségünk nekünk magunknak.” – fejti ki a pszichológus. Forrás
