A gyerekek mindig meglepetést okoznak elképesztő életlátásukkal, amivel egyenesen a dolgok lényegébe látnak. Úgy látják a világot, ahogy van, anélkül, hogy túlságosan sokat gondolkodnának rajta, és tudják, mik az igazán fontos dolgok.
Ez a naiv, ugyanakkor meglepően mély és szórakoztató írás is egy gyerek tollából származik. A kisfiú kedves őszinteséggel írja le a véleményét a nagyszülőkről általában.
„A nagymama olyan nő, akinek nincsenek saját gyerekei. Szereti azokat a kisfiúkat és kislányokat, akik a mások gyerekei. A nagyapa olyan, mint a nagymama, csak éppen férfi. Sétálni megy a kisfiúkkal, és horgászatról meg más érdekes dolgokról mesél nekik.
A nagyszülőknek nincs más dolguk, mint vendégségbe jönni. Öregek, ezért nem szabad túl sokat szaladniuk és ugrálniuk. De el tudnak vinni a vásárba vagy a vidámparkba, és sok pénzük kell, hogy legyen, hogy annyit ülhessünk a körhintán, amennyit csak akarunk.
Amikor sétálni mennek velünk, megállnak, hogy megnézzenek valamit, például egy szép levelet, vagy egy hernyót. Soha nem mondják, hogy: „Mozogj gyorsabban”. Szemüveget hordanak, és ki tudják venni a fogaikat.
A nagymamáknak nem kell nagyon okosnak lenniük, de tudniuk kell a választ az olyan kérdésekre, mint például: „Miért kergetik a kutyák a macskákat?”, vagy „Melyik oldalon van a hernyó feje?” Amikor felolvasnak nekünk, nem hagynak ki egy mesét sem, és nem mondják, hogy azt már olvasták nekünk.
Mindenkinek kéne találni magának egy nagymamát, mert ők az egyetlen felnőttek, akiknek van idejük a gyerekekre.”
