A korona című filmben hangzott el egy mondat, amelyet azóta már több egyéb újságcikkben, könyvben, filmrészletben igazoltnak látok, miszerint ténylegesen ez az a csapásirány, amely II. Erzsébet egész életében jelen volt.
A sorozatot nézvén körmöltem fel egy kis cetlire a négy szót, amely angolul így hangzik:
“Never complain – never explain”
azaz: “Soha ne panaszkodj, soha ne magyarázkodj.”
Csak gondold át a jelmondat mindkét részét. Az életünk szerves, ám elhagyható, mert mindenképp felfoghatatlanul pusztító része az örökös, fránya panaszkodás. Amivel ártunk a hallgatóságunknak, de legfőképp önmagunknak. Ráadásul – szívekre a kezeket! – totálisan felesleges energia- és időpocsékolás.
A magyarázkodásról pedig eszembe jut egy – talán – magyar szólásmondás, ami valahogy úgy hangzik: ha már magyarázkodni kell, akkor régen rossz. Pedig olyan könnyű műfaj a magyarázkodás, már Karinthy is így tett azzal a bizonyos bizonyítvánnyal. Magyarázkodni egyszerű. Magyarázkodni magától értetődő. Felelősséget vállalni a szavainkért, tetteinkért, adott esetben hibáinkért viszont…….. na, az az a meló, amibe sokunk bicskája beletörik.
“Never complain – never explain” – fantasztikus egyébként, talán úgy fél éve van az orrom előtt ez a cetli. És nem telik el nap, hogy ne lássam, hiszen az íróasztalomra van ragasztva öntapadós papírkán. Sokszor mankó. Sokszor segítség. De még többször iránymutatás.
Jegyezzük meg..