A kis település mind a 150 lakója biztonságban érezheti magát!
Ez a kis holland falu első ránézésre semmiben sem tér el a többitől. A lakói esznek, alszanak és bevásárolni járnak, mit bárhol a világon. Valamiben azonban mégis más: az itt élő 150 idős ember mindegyike demenciában szenved, mindegyiküket kirendelt gondozó segíti eligazodni összezavarodott valóságukban.
Yvonne van Amerongen hosszú éveken keresztül dolgozott idősek otthonában.
Rengeteg időskori elbutulásban szenvedő beteget ápolt és felismerte, hogy számukra a valóság nem ugyanaz, mint a többi betegnek: ők visszarepültek a múltjuk egy időszakába és többé nem tudtak a jelenkor elvárásainak megfelelni. Yvonne feltette magának a kérdést: ‘Mi az, amit szeretnénk magunknak és a szüleinknek?’ 2009-ben pedig, válaszként, megalapította a Hogeweyk klinikát.
Ez a hely persze csak papíron nevezhető klinikának. A betegek nincsenek bezárva egy szűk szobába, hanem normális életet élnek: étterembe járnak, kártyáznak a barátaikkal… Még csak azt sem tudják, hogy egy klinikán élnek! A létesítmény ugyanis minden szempontból követi egy átlagos kisváros felépítését: kertek, terek, padok, fodrászat, szupermarket, még egy pici színház is helyet kapott benne.
A házak a legkülönfélébb stílusban épültek fel, hogy minden újonnan érkező beteg megtalálja a számára kedves korszakot: van itt az ’50-es, a ’70-es, de a 2000-es évek stílusa szerint épült lak is.
A páciensek 5-6 fős csoportokban élnek, házanként 1-2 gondozóval. Yvonne megerősíti, hogy rendkívül fontos a társasági élet és a napi párbeszéd ezeknek az idős embereknek, hiszen az elszigetelt életmód csak felgyorsítaná a demenciát.
Egy bentlakó hölgy férje mesélte a sajtónak: ‘Ez egy nyitott tér, ahol a betegek megszemlélhetik az évszakok változását, érezhetik, amikor hideg vagy meleg van. Étterembe mehetnek, ihatnak egy csésze teát, teljes szabadsággal járhatnak-kelhetnek az intézményen belül.’ A kórház igen nagy gondozói létszámmal rendelkezik, de ők azt játsszák, hogy pénztárosok, munkások, vagy egyszerűen csak lakók. Az egész hely egy falucskára hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a ‘lakosság’ jelentős hányada szépkorú. A kasszánál pedig sosem kell fizetni.
Hogeweyk azért is kiemelkedő hely, mert a szimpátia és a segíteni akarás mutatkozik meg minden szegletében: a gondozók arra fókuszálnak, amit a páciens tud és nem arra, amit nem tud.
Az alapító így beszél: ‘Mindenki, aki itt él, különleges ellátást igényel, ezért kezelést kap. Számunkra, gondozók számára viszont, ők elsősorban emberek’. Ezen felül, a hely megadja a választás szabadságát is a betegeknek: ‘Még ha tudjuk is, hogy cukorral issza a kávét, minden nap megkérdezzük, hogy hogy szeretné’.
A klinika önmagában egy nagy, zárt városnegyedhez hasonlít. Ha az egyik lakó a kijárat felé veszi az irányt, az ott szolgálatban lévő orvos udvariasan közli vele, hogy zárva van a kapu és eltereli őt egy másik ösvényre. Általánosságban viszont elmondható, hogy itt annyira kényelmes az élet, hogy senki sem akarja elhagyni a helyet. A másfél hektáros területen minden a betegek kényelmét és jóllétét szolgálja, még saját postahivataluk is van.
2013-ban a komplexum rangos nemzetközi díjat nyert: az ajánlott gyógyító helyek soraiba vették fel (Highly Recommended Award). Hab a tortán, hogy a létesítmény ellátási díja kevesebbe kerül, mintha valaki 24 órás szolgálatra venne fel ápolónőt idős rokona mellé. Ami pedig még igen népszerűvé teszi a klinikát, hogy Amszterdamtól alig pár perces autóútra található, így a családtagok könnyűszerrel látogathatják az időseket.
Jó lenne ilyen intézmény Magyarországon is? Oszd meg te is a történetet, hátha valaki kedvet kap, és itthon is csinál egy hasonló klinikát!
