Anyósomhoz mentem, de…
Esti busszal utaztam
Csak az esti, a 8 órakor induló buszt értem el, mert ezen a pénteken rengeteg munkám volt az irodában. Nálam a táskám, a szatyor, a kabát is, nehezen másztam fel a buszra, pedig sportos alkat vagyok, nem híztam el. Le is huppantam, nem voltak sokan. Gondoltam zenét hallgatok és szedtem is elő a fülhallgatómat. Mentünk és el is aludhattam, mert igen közel jártunk a falu széléhez, amikor felriadtam. Arra, hogy valaki néz…Nem féltem, hiszen a buszvezető belátta az urasteret és azért voltak a járművön páran. A férfi mosolygott, kék szeme megvillant és bennem is megvillant, hogy én ismerem valahonnan. De már mellém is ült és dőlt belőle a szó. Hiszen mi ismerjük egymást, hiszen a falunapon három éve engem jól megtáncoltatott, hát hová tűntem, azóta is engem keres.
Minden eszembe jutott
Kezdett derengeni a dolog. Tényleg jártam a falunapon a lányomékkal és ők lepődtek meg a legjobban, hogy csak úgy felkért valaki és én el is már táncolok is vele. Valami jó retró zenét játszottak persze, hogy előjöttek az emlékek a kamasz koromból. A férjem sosem szeretett táncolni a falunap meg pláne távol állt tőle, így nem volt akkor ott. Már a neve is beugrott Ferivel remek táncpartnerek voltunk úgy 20 percig, de aztán a vejem lekért tőle és Feri eltűnt a falunap forgatagában.
Itt ül mellettem
Most pedig itt ül mellettem csillogó szemmel, és állítja, hogy eltűntem pedig ő még akart velem táncolni akkor. Kiderült rögtön, hogy ő a kisebb élelmiszerbolt vezetője faluban, oda én nem szoktam lemenni, de Feri jobban megnézett és kimondta ő ismeri a lányomat Julcsit, hiszen most esik le neki, hogy mennyire hasonlít rám.
Bátor volt
Nézett a szemembe és velem már ennyitől is megfordult a világ, mert bátran megsimogatta a kezemet. Azt állította, hogy tudta, hogy fogunk még találkozni hogy ő rám vár azóta. Ilyet nekem még férfi sosem mondott, de mégis kijózanodtam egy pillanat alatt és kimondtam, hogy nekem van férjem, de mást nem tudtam kinyögni, mert Feri látva, hogy a kezemet ott a szék alatt úgysem látja senki szépen megfogta és megszorította. Valahol belül ez az érintés is elindított valamit. Hiszen nekem nem udvarolt senki már 30 éve, a férjem Laci sem vitte túlzásba, megtetszettem neki és azonnal járni akart. Szinte semmi randizás nem volt.
Elkísért és…
Feri arcán nem is látszott meglepetés attól, hogy van férjem. Leszálltunk és átvette a szatyromat és közölte elkísér bárhová megyek is. Nem sötét a falu, de senki nem nézelődött az ablakon, pedig megláthatta volna az első lépést…Feri nem várt semmit átfogta a vállamat és kimondta, hogy félt engem ezért fog, mert sok itt a göröngy. Újra közöltem, hogy van férjem, de annyit válaszolt, hogyan engedhetett el engem ilyen sötétben az uram egyedül. Odahajolt, de nem, nem az jött amire gondolsz…belenézett a szemembe és a tekintetével csókolt. Szerinte mi egymásnak vagyunk teremtve és ő ezt ennyit ismeretség után is biztosan tudja. Én pedig éreztem, hogy mennyire vonz ez a határozott, sármos, ötvenes férfi.
Megkeményítettem magam?!
De megkeményítettem a szívem és anyósom háza előtti utcában visszavettem a szatyrom és kértem, hogy ne hozzon nehéz helyzetbe…Feri pontosan értett mindent és kimondta minden rajtam áll, csak megadja telefonszámát és adjak magamnak egy esélyt erre kért.
Mit tegyek?
Csak két nap telt el azóta, lányomtól azért óvatosan rákérdeztem Ferire, aki nem fogott gyanút és elmondta, hogy Feri egyedülálló már sok éve és szinte mindenki kedveli a faluban. Most itt állok a porszívó mögött, gépiesen takartok, anyósom főz, a férjem majd csak este jön értem, mert rengeteg a munkája. Merem-e felhívni Ferit? Van-e erőm egy kalandba kezdeni? Tehetek-e ilyet a családommal? Akkor eddig, 54 évig nem is voltam boldog? Ugyanis Feri kedvessége úgy belém ivódott, hogy folyton azon jár a fejem, mennyire jó lenne, ha megölelne egy ilyen kedves, gyöngéd férfi. Itt a telefonom és felhívhatnám, vagy inkább a férjemet tárcsázzam és próbáljam mi kettőnk között felszítani a tüzet újra, annyira, ahogy égett huszonéves korunkban?
