Idősebb korban rátalálni a szerelemre sokak számára kihívást jelenthet. Francine Russo azonban pontosan tudja, hogy ez sem lehetetlen, és a története sokak számára inspirációt jelenthet. „Szerencsés vagyok. Két csodálatos házasságom volt, és most együtt vagyok életem harmadik nagy szerelmével.” – mondja a nő.
Francine első férje Alan volt, akivel még fiatalon ismerkedett meg. A házasságuk pontosan olyan volt, mint minden fiatal páré, mindketten ambiciózusak voltak, és a karrierjükre összpontosítottak. Miután megszületett két lányuk, a család került a középpontba, és meg kellett küzdeniük a kettesben töltött percekért. Természetesen néha veszekedtek, és sokszor jelentéktelen apróságokon kaptak össze. A negyvenes éveikre azonban felnőttek, kevesebbet veszekedtek, és sikerült jobban elfogadniuk önmagukat és egymást. Ekkorra mindketten megtalálták a helyüket, Alan egy ügyvédi irodában dolgozott, Francine pedig szabadúszó író volt. A lányok iskolába jártak, és az életük akkoriban könnyebb volt.
De Alan 49 éves korában szívrohamot kapott, és meghalt, Francine pedig egyedül maradt akkor 9 és 15 éves lányaikkal. Miközben próbálta feldolgozni férje elvesztését, amiatt is aggódott, hogy fognak boldogulni anyagilag.
„Féltem az egyedülléttől, ezért túl korán kezdtem el újra randevúzni. Volt néhány kapcsolatom, de nem a megfelelő embereket választottam, és gyorsan véget vetettem az egésznek.” – mondja Francine. A következő majdnem 10 évben egyedül volt, és megerősödött, és ekkor végre úgy érezte, újra eljött az ismerkedés ideje. Mivel a barátai nem ismertek senkit, akinek bemutathatták volna, online társkereső oldalakon próbálkozott, és így ismerte meg Christ.
Több üzenetet is váltottak, majd telefonon is beszéltek, és végül személyesen is találkoztak. Az első randi nagyon jól sikerült, vacsorázni mentek, és Francine vonzónak találta a férfit. Sok közös volt bennük: mindketten özvegy egyedülálló szülők voltak, írók és lelkes kerékpárosok. Chris 9 hónap után megkérte a kezét, és egy évvel később összeházasodtak.
Az esküvőjük meghitt szertartás volt, amit Francine otthonában tartottak meg a család és a közeli barátok jelenlétében. „Az első esküvőm nagyon hagyományos volt, a nagy fehér ruhával és sok rokonommal, akiket nem is ismertem. Csodálatos volt a maga módján, de Chris és az én esküvőm csak rólunk szólt – sokkal kisebb és meghittebb volt.” – mesélte Francine.
Négy éve voltak házasok, amikor Chris meghalt tüdőrákban, és Francine ismét megtapasztalta a pusztító erejű gyászt. Már akkor tudta, hogy gondoskodnia kell Chris három gyerekéről, akik akkor 20 és 25 év között voltak, amikor a férfi a kórházban haldokolt, így befogadta őket a családjába, mondván, hogy mától az ő gyerekei lesznek. „Mondtam nekik, hogy töltsenek együtt időt az apjukkal, amíg tehetik, és mondják el neki azt, amit akarnak, még akkor is, ha nem biztosak benne, hogy hallja őket.”
Az újabb veszteség Francine gyerekeit is megviselte, mivel újra átélték édesapjuk elvesztését, de mindent megtettek, hogy vigasztalják mostohatestvéreiket. Chris halála után Francine egy ideig belevetette magát a munkába, de az első év még így is borzasztóan nehéz volt. Négy évvel Chris halála után úgy érezte, készen áll rá, hogy adjon egy újabb esélyt a szerelemnek, és ismét az online társkereséssel próbálkozott, amit addigra már jól ismert.
Ekkorra azonban már sok minden megváltozott, és azok a dolgok, amiket fiatal korában fontosnak tartott, most már egyáltalán nem tűntek lényegesnek. Francine már nem ugyanaz a nő volt, mint korábban, ezért az ismerkedésben is sokkal rugalmasabb tudott lenni. Az anyagiak már nem voltak fontosak a számára, ahogy az ambíciók vagy a társadalmi státus sem, és az sem volt lényeges szempont, hogy a másik félnek vannak-e gyerekei. 69 éves volt, amikor megismerte az akkor 73 éves Michaelt, egy félig visszavonult színészt, akivel már 5 éve vannak együtt. Miután megismerkedtek az oldalon, egy olasz kávézóban találkoztak, ahol Francine elmesélte élete történetét, amitől Michael a könnyekig meghatódott.
Francine, aki könyvet is írt tapasztalatairól, azt mondja, egyre több 50-es, 60-as ember talál rá a szerelemre, akik korábban megözvegyültek, vagy elváltak. Francine ugyanakkor a terápiának is nagy híve, és azt mondja, neki nagyon sokat segített abban, hogy idősebb korban is rátaláljon a szerelemre.
„Eleinte rettenetesen igazságtalannak éreztem az életet, de most szerencsésnek érzem magamat. Vannak, akiknek soha nincs részük a nagy szerelemben, nekem pedig több alkalommal is volt. Mindegyik a részemmé vált, és örökre az is marad.” – mondja Francine, aki háromszor is rátalált az igazira. Forrás: filantropikum.com
