Egy szeretett ember elvesztése után még a legegyszerűbb tárgyak is egészen más jelentést kaphatnak. Egy kabát a fogason, egy könyv az éjjeliszekrényen vagy egy pár cipő az előszobában hirtelen emlékeket őriz. De mikor érdemes hozzányúlni ezekhez? Hetek, hónapok után – vagy nincs is erre megfelelő időpont?
Hány hetet vagy hónapot érdemes várni?
Nincs mindenkire érvényes határidő.
Nincs olyan általános szabály, amely szerint az elhunyt személyes tárgyait 30 nap, három hónap, fél év vagy éppen az első évforduló után kellene elpakolni.
Sokkal fontosabb szempont, hogy ha a gyakorlati körülmények nem sürgetnek bennünket, ne hozzunk visszafordíthatatlan döntéseket akkor, amikor az érzelmek még rendkívül erősek.
Van, aki néhány hét után érzi úgy, hogy készen áll rá, másnak ehhez hónapokra van szüksége.
A megfelelő pillanatot nem feltétlenül a naptár mutatja meg, hanem az, amikor már úgy érezzük, képesek vagyunk nyugodtabban dönteni a tárgyak sorsáról.
Az első napokban nem feltétlenül kell ezzel is foglalkozni
Egy közeli hozzátartozó halála után sokan sokkot, ürességet, mély szomorúságot, valamint komoly lelki és fizikai kimerültséget élnek át.
Közben gyakran intézni kell a temetést, a családi ügyeket, a hivatalos teendőket és számos más gyakorlati kérdést.
Ha tehát nincs szükség arra, hogy a lakást azonnal kiürítsük, nem feltétlenül érdemes ezekben a napokban minden ingről, könyvről vagy fényképről külön döntést hozni.
Valamit kidobni néhány másodperc. Később visszaszerezni viszont sokszor már lehetetlen.
Honnan tudhatjuk, hogy talán elérkezett az idő?
Érdemes feltenni magunknak egy egyszerű kérdést.
Képesek vagyunk úgy kézbe venni egy tárgyat, hogy ne csak arra gondoljunk, kié volt, hanem arra is, mit szeretnénk vele valójában kezdeni?
Ha igen, talán meg lehet próbálni elkezdeni a válogatást.
Ehhez nem kell rögtön egy egész lakást vagy szekrényt kiüríteni.
Kezdhetjük egyetlen fiókkal, néhány könyvvel vagy olyan tárgyakkal, amelyekhez kevésbé erős érzelmek kötnek.
Ha közben azt érezzük, hogy ez most túl sok, abba lehet hagyni. A többi holmi megvár.
Segíthet, ha négy csoportra osztjuk a tárgyakat
Nem feltétlenül kell rögtön két lehetőség – a „megtartom” és a „kidobom” – között választani.
Érdemes például négy csoportot kialakítani:
Megtartom.
Azok a tárgyak, amelyek különösen fontos emléket jelentenek számunkra.
Családnak vagy barátoknak.
Olyan holmik, amelyek valaki más számára őrizhetnek fontos emléket.
Elajándékozom vagy eladom.
Azok a tárgyak, amelyekre a családnak már nincs szüksége, de más még használhatja őket.
Később döntök róla.
Ez a kategória talán mind közül a legfontosabb.
Ha bizonytalanok vagyunk, nem kell aznap meghoznunk a végleges döntést.
Bizonyos dolgokat viszont érdemes hamarabb átnézni
Fontos különbséget tenni az érzelmi jelentőségű személyes tárgyak és a halálesethez kapcsolódó gyakorlati ügyek között.
Iratokat, szerződéseket, kulcsokat, értéktárgyakat, elektronikai eszközöket, pénzügyi dokumentumokat vagy a hagyatékhoz kapcsolódó holmikat nem érdemes átgondolatlanul kidobni.
Ezekre később még szükség lehet az ügyintézés során.
Az is fontos, hogy a család lehetőség szerint egyeztessen, mielőtt valaki egyedül elkezdi szétosztani vagy kidobni az elhunyt dolgait.
Mi történik, ha a lakást gyorsan ki kell üríteni?
Sajnos előfordulhat, hogy nincs lehetőség megvárni azt a pillanatot, amikor lelkileg készen állunk.
Lejárhat a bérleti szerződés, át kell adni az ingatlant, vagy más határidő sürgethet.
Ilyenkor érdemes különválasztani a lakás kiürítését és a tárgyakról szóló végleges döntést.
A bizonytalan sorsú holmikat dobozokba lehet tenni és ideiglenesen elraktározni. A valódi válogatásra később is sor kerülhet, amikor több idő és lelki nyugalom áll rendelkezésre.
És ha egy év után is minden ugyanott van?
Az egy év sem valamiféle mágikus határvonal.
Attól, hogy valaki még mindig őrzi otthon elhunyt szerette ruháit vagy személyes tárgyait, önmagában nem következik, hogy „rosszul” gyászol.
Sokkal fontosabb kérdés, hogy a gyász hosszú távon mennyire akadályozza a mindennapi életet.
Ha hónapokkal vagy évekkel később is rendkívül erős fájdalom marad fenn, komoly nehézséget okoz a hétköznapi tevékenységekhez való visszatérés, vagy valaki úgy érzi, teljesen megállt körülötte az élet, érdemes lehet szakember támogatását kérni.
Akkor mikor jön el a megfelelő pillanat?
Ha semmilyen gyakorlati körülmény nem sürget, nem kell az első napokban elpakolni egy elhunyt szerettünk holmiját, és mások által megszabott határidőhöz sem szükséges igazodni.
Érdemes megvárni, amíg az első, legerősebb érzelmi hullám valamelyest enyhül, és már képesek vagyunk átgondoltabban dönteni.
Ezután lehet lassan kezdeni. Akár egyetlen fiókkal.
Valakinek néhány hét kell hozzá. Másnak több hónap. És lehetnek olyan tárgyak is, amelyektől soha nem szeretnénk megválni.
A cél nem az, hogy minél gyorsabban eltüntessük annak az embernek minden nyomát, akit elveszítettünk. Sokkal inkább az, hogy idővel eldöntsük, mely emlékeket szeretnénk magunkkal vinni tovább – és mely dolgokat vagyunk már készek elengedni.
