Hogy miért jó az öntöttvas edény? Mert szinte mindenre használhatjuk, és a benne készített ételek gyorsabban készülnek, és finomabbak lesznek.
Jó, persze vannak kivételek.
Tejet nem forralhatunk benne, és savanyú ételeket sem főzhetünk. Első letapadna, a savanyú étel meg megkeseredne.
Ám minden egyébre tökéletes. .
Nézzük, miért dicséri mindenki, aki próbálta! Miért jó az öntöttvas edény főzéshez?
Pont, mint az ebből az anyagból készült bográcsban készült étel is klasszisokkal jobb, mint egy lemezben főtt.
Egykor szinte mást nem is használtak az asszonyok, csak öntöttvas edényeket. Vagy olyat, ami bevonat nélküli volt, vagy pedig zománcozottat – ezt már a későbbiekben.
Fura, de a zománcozott edényekben is bizonyos ételek jobban sikerülnek. A modern főzőalkalmatosságokkal összehasonlítva a nagyi zománcozott, piros lábasa tökéletesen megállja a helyét – sőt…..! Olyan pörköltöt készíthetünk benne, hogy ihaj!
Egy átlagember úgy gondolja, hogy ez lehetetlen, hisz az étel minősége attól függ, hogy milyen alapanyagokból főzik, nem attól, hogy miben. Edény-edény, egyik ilyen, másik olyan – de csak kinézetében más, no meg az árában.
Hát ez bizony nem így van.
A vasnak nagy a hőmegtartó, és hősugárzó képessége, ráadásul tulajdonságainál fogva nem készül belőle fél milliméter „vastag” falú edény. Ezek bizony vastagabb falúak. Így aztán az étel nem csak fő, hanem sül is „falai között”.
A lecsó valami fantasztikus lesz az öntöttvas bográcsban, vagy vas edényben – de ez esetben jobb, ha zománcozott is, a paradicsom savassága miatt. De a töltött káposzta, vagy a rántott hús, no és persze a pörkölt is klasszisokkal finomabb lesz benne.
Főzés közben vasionok oldódnak le róla, de az annyira minimális mennyiség, hogy semmi gond nincs belőle még akkor sem, ha tökéletes amúgy a vérképed. Aki vashiányos vérszegény, annak meg éppen jó.
Tulajdonságainál fogva akár öntöttvas üstöt is készíthettek volna a cukrászoknak annak idején, hisz a rézüstöt ugyanezen – hőmegtartó, hővezető – tulajdonságai miatt szeretik annyira.
Csak hát az öntöttvas nem bírja az ütődést, márpedig a habverésnél bizonyos előfordul, no és a réz jobban megmunkálható, vékonyabbra kidolgozható – és persze jobban is mutat.
És persze a súly sem lényegtelen. Egy vasüstöt kézben tartani habverésnél lényegesen nehézkesebb lenne, mint egy vékony rézüstöt.
Úgyhogy, ha vágyunk a régi ízekre, és arra, hogy a hús valóban porhanyós legyen, ráadásul van rá „keret is”, akkor nem árt egy-két hagyományos edényt beszerezni, megéri a befektetést, nagyon is.
Tökéletes pörköltöt, sült hús készíthetünk a tűzhelyen. A töltöttkáposzta is fantasztikus minőségű lesz.
Egy dologra figyeljünk – kifejezetten savanyú ételt ne főzzünk bevonat nélküli fajtájában, és az el nem fogyasztott ételt más edényben tároljuk. Ha így járunk el, csak örömünk lesz benne.
