Hisz úgy csak melegedett… Nem?
Egyszerű a válasz – Mert épp ezt akarták. Régen nem ettek, nem ittak hideget, hisz könnyen megbetegedhettek volna – úgy tartották.
A régi időkben minden betegségtől jobban tartottak, mint manapság.
Most egy torokgyulladással úgy vagyunk, hogy bekapunk pár tablettát, aztán minden rendben lesz.
Régen nem voltak tabletták. Vagy ha igen, nem jutott mindenki hozzá. Egy torokgyulladásból is könnyen komolyabb baj lehetett.
Az emberek féltek a betegségektől, hisz akkoriban egy ma már semmiségnek tartott bajba is bele lehetett halni.
Épp ezért vigyáztak magukra. Meg persze azért is, mert orvoshoz jutni is nehezebb volt, orvost általában akkor hívtak, amikor már élet-halál kérdése volt.
Amúgy meg megpróbálták maguk kezelni a bajt.
Torokfájásra kamillatea, kendőt kötöttek a nyakra, teázgatás, reszelt alma minden bajra. Ha láz volt, akkor forró tea, Kalmopyrin, ágyba bújni, izzadni…
Manapság lazán vesszük a dolgot, ha valaki kimelegszik, akkor is lehajtja a hideg kólát, vagy sört… Régen ilyenkor azt mondták, hogy: várj, míg felmelegszik, mert leforrázod a tüdőd… és persze példákat is mondtak ilyen esetre, hogy melyik ismerőssel mi lett hasonló esetben…
Így aztán minden háznál volt egy kancsó, amit általában az asztalon, vagy a konyhaszekrény nyitott, középső részén tartottak, ha épp nem használtak, akkor letakarva. Ezt amint ürült mindig feltöltötték vízzel, hogy a szomjazó kellő hőfokú vízzel frissíthesse magát.
Faluhelyen pedig kannában tartották a vizet, abból ittak. Ha valaki közvetlenül a kútból ivott hideg vizet, azt felelőtlenségnek tartották.Fotó: Fortepan/Ebner
