Menü Bezárás

Nem lehetséges a külső változás, amíg nincs belső változás

Mi magunk teremtjük meg a minket körülvevő világot a képzeletünk és az érzelmeink erejével, és annak függvényében, hogy mit gondolunk önmagunkról, bevilágíthatjuk, vagy éppen beárnyékolhatjuk az életünket.

Semmi sem olyan fontos, mint az önmagunkról alkotott képünk, különösen akkor, ha a legbenső, rejtett énünkről van szó. Azok, akik segítenek nekünk, vagy megnehezítik az életünket, akár tudnak róla, akár nem, tulajdonképpen azt a törvényt szolgálják, amely összhangba hozza a külvilágot a belső természetünkkel.

Az önmagunkról alkotott elképzelésünk szabadít fel vagy korlátoz minket, még ha ez külső, anyagi eszközök révén is valósul meg.

Mivel az élet úgy alkotja meg a külvilágot, hogy az tükrözze az elménk belső elgondolásait, nincs más módja annak, hogy megközelítsük a külső tökéletességet, mint az, ha átalakítjuk saját magunkat.

Semmilyen segítség nem jöhet kívülről, az a magasság, ahová felpillanthatunk, belülről fakad. Ezért az öntudatunkhoz kell fordulnunk, mint a valóság egyetlen biztos alapjához, amely minden jelenséget megmagyarázhat.

Teljes mértékben megbízhatunk ennek a törvénynek az igazságában, hogy csak azzal szolgáljon nekünk, ami a természetünkben rejlik. Ha megpróbáljuk megváltoztatni a világot, mielőtt megváltoztatnánk az önképünket, azt jelenti, hogy a dolgok természetes rendje ellen küzdünk.

Nem lehetséges a külső változás, amíg nincs belső változás.

Amilyen bent, olyan lesz kívül is. Minden, amit teszünk, anélkül, hogy megváltoztatnánk a gondolkodásunkat, csak a felszín fölösleges igazgatása, átrendezése. Akárhogy fáradozunk és küzdünk is, nem kaphatunk többet, mint amit a tudatalatti feltételezéseink megengednek.

Ha tiltakozunk mindaz ellen, ami velünk történik, tulajdonképpen saját lényünk törvényei ellen, és a saját sorsunk irányítása ellen tiltakozunk.

Ha saját elképzeléseink iránt is akkora lelkesedést tanúsítanánk, mint mindaz ellen, ami nem való a kedvünkre, akkor épp olyan könnyen felemelkedhetnénk elképzeléseink magasabb szintjére, mint amilyen könnyen leereszkedünk az alsóbb szintekre.