Füzes Ádám 22 év papság után döntött úgy, hogy lemond és új életet kezd.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye egyik legismertebb és legfelkészültebb papja, Füzes Ádám 22 év papság után úgy döntött új életet kezd, ezért felmondott. Többek között az Esztergomi Hittudományi Főiskolán tanított liturgiát, ő volt az állandó diakónusok referense, valamint az Óbudai Szent József templom igazgatója is.
Füzes Ádám a Facebookon jelentette be távozását, igen személyes bejegyzését teljes terjedelmében itt olvashatjátok.
“Kedves Testvérek!
Sokan ismeritek Ádám atyát, sokféle szerepben: kit általános iskolában tanítottam, kit főiskolán, egyetemen, kinek középiskolában voltam lelkivezetője, másokat eskettem, kereszteltem (akiket temettem, már nem olvassák ezt a levelet), vagy beteg rokonát látogattam, felnőtt hittanos, katekumen, Alpha kurzus résztvevője volt. Misék, szép nagyheti liturgiák, prédikációk, zarándoklatok, kirándulások, táborok – találkozhattunk, egy-egy villanásra, vagy pedig évtized hosszan. A sokféle szerepben sokfélét gondolhattatok rólam, sokmindent tanulhattunk egymástól, sokmindent köszönhetünk egymásnak.
A helyzetek, amelyekben együtt voltunk, általában véget értek, véget értek a tanulmányaitok, vagy engem helyeztek át az adott templomból. Huszonkét év papság után 2020. június 30-adikával ezek a jellegű találkozások végleg véget érnek, befejezem papi szolgálatomat.
Az elbúcsúzás gyásza van bennem, ha azokra gondolok, akiket eddig segíthettem, vezethettem, taníthattam, bármivel szolgálhattam: mert szeretettel tettem, és igyekeztem figyelni a rám bízottakra.
Talán most sokan csalódtok bennem, vagy akár haragusztok is. Megértem. Az Egyház tanítása szerint a pap “örökké” pap. Döntésemmel ezt a tanítást megsértem. Az elmúlt huszonkét évben azonban feladataimat a legjobb tudásommal, igyekezetemmel végeztem, munkáimat lezárva, befejezetten adtam át. Most is így szeretném ezt a 22 évet lezárni és elbúcsúzni.
Miért teszem ezt, ha nehéz is? Negyvenes éveimben szeretnék egységes, igaz, hiteles életet élni. Egységben magammal, életvitelemmel, vágyaimmal. Nem szeretnék egyedül megöregedni. Szeretnék családot, megtalálni a társamat, akivel kölcsönös szerelemben élhetünk. Szeretnék mindazzal a jóval, ami bennem van, mindazzal a tudással, szakmával, amim van, dolgozni, szolgálni: ott, ahol szükség van rá. Hiszem, hogy megtalálom a társamat és a működésemhez szükséges külső kereteket.
Mit fogok csinálni? A papi szolgálatból való kilépés miatt minden megbízatásomat, tisztségemet elveszítem. Ezzel együtt kapcsolatrendszerem túlnyomó részét is.
Azonban hitem Istenben töretlen, nagy bizalommal vagyok Felé, hogy amint eddig vele együtt jártam az élet útjait, most is mellettem áll szeretetével.
Eddig is az embereket szolgáltam, továbbra is ezt szeretném tenni, szupervizorként, coachként, trénerként, idegenvezetőként, stb.. Nem tudom még, hogy pontosan merre vezet majd ez az út, de van bennem elszántság, képesség a változásra, munkára. Nincs nagy tapasztalatom abban, hogyan kell karriert építeni a világban, hiszen 20 éves korom óta az Egyház adta a kereteket az életemben. Bízom abban, hogy megtalálom a kapcsolatokat az új világban.
Köszönöm az elmúlt évtizedekben mindenkinek a megelőlegezett bizalmat, nyitottságot, befogadó szeretetet, együttműködést, biztatást, támogatást!
Azzal a szeretettel és együttérzéssel búcsúzom, amivel eddig is voltam a rám bízottak felé. Az egyházi szolgálatom változik, én maradok ugyanaz a Füzes Ádám, akit megismertetek. Kérlek, hogy ne az ítélkezés, hanem a szeretet legyen a ti hozzájárulásotok is ehhez a nehezen kiérlelt döntésben és élethelyzetben felém.
Akit atyának szólítottatok eddig, maradok testvéretek:
Füzes Ádám
ember”
