A román gyógyszerész, akadémikus és számtalan fitoterapiás könyv szerzője, Ovidiu Bojor személye valóságos mintakép lehet sokak számára. A Himaláját is meghódító alpinista, napjainkban 87 esztendős, de kora ellenére kifogástalan egészségi és szellemi állapotnak örvend. És mi is az ő titka? A hatalmas szeretete, mely 52 éve vele van!
Bojor úrról azt beszélik, hogy irigylésre méltó házassága van. De hol, mikor és hogyan ismerte meg a feleségét?
„Még egyetemista koromban ismerkedtünk meg, a Bukarest-Gyergyószentmiklós útvonalon közlekedő vonaton. Én akkoriban a bukaresti Orvostudományi Kar Szakszervezeti Bizottságának felelőse voltam, és egy síkirándulást szerveztem a Cohárd hegységbe. A hálófülkében egész éjszaka beszélgettünk. Mikor a vonatról leszálltunk és megérkeztünk a menedékházhoz, kiderült, hogy csak az én számomra nem jutott hely a szobákban. Így aztán a lányok beengedtek magukhoz, és egyedül lévén férfi, egy turbánt tekertek a fejemre, mondván, hogy nyolc alattvaló hölggyel rendelkezem. Ekkor szövődött a mi szerelmünk, Mioaróval. Attól kezdve nagyon sokat túráztunk kettesben, és a fél Kárpátokat együtt jártuk be.”
Nemrég 50 éves házassági évfordulójukat ünnepelték! Milyen a szerelem ebben a korban?
„Ez mostanra egy plátói szerelem, gyönyörű, értelmes és gyengéd. Mondhatnám, hogy egy spirituális szerelem. Két éve a Pangarati-i kolostorban ünnepeltük az arany lakodalmunkat. Egy kedves barátunk, Iulia Barbu szervezte meg számunkra az ünnepséget. 25 meghívottunk jött el, akik velünk együtt ünnepeltek.”
Hogyan sikerült megőrizni mindvégig ezt a csodálatos házasságot? Mi a titok?
„A titok a házasság előtti időszakban rejlik. Óvva intek mindenkit az azonnali szenvedélyes szerelemtől. Ezt előzze meg három négy év barátság, mely idő alatt megoldás kerül minden adódó problémára, mely lehet akár anyagi, intellektuális, vagy akár spirituális. A házasság előtt mi is veszekedtünk, sőt szakítottunk is, amíg minden le nem tisztázódott közöttünk. Én ugyanis Skorpió lévén, sokkal indulatosabb voltam, míg ő megértő és szelíd. A házasság nem oldja meg mindezeket a problémákat, sőt inkább kihangsúlyozza. Ezért amikor erre határozzuk el magunkat, akkor ezt tegyük kellő komolysággal és nem sietve. A várakozás szebbé teszi az érzéseket.”
Egy házasság során az emberek változnak, és az idő haladtával már nem érzik azt a bizonyos mély érzést, mely a boldogító „igen” pillanatában volt úrrá rajtuk. A szerelem előtti barátság nem mindig jelent garanciát a boldogságra.
„Az emberek alapjáraton nem változnak, inkább az érdeklődési körük az, ami megváltozik az évek során. Az egymástól való elhidegülés oka mindkét emberben keresendő, és arra enged következtetni, hogy kapcsolatuk nem épült a hitre. És ilyenkor arra ébrednek, hogy már nem tetszik számukra a másik fél, ezért próbálják őt megváltoztatni. Mindez azonban az igaz szerelem hiányából fakad.”
Mi a teendő akkor, amikor a házastársak között megjelenik a konfliktus, a közöny és az egymás elárulása?
„Ha elsiettük a házasságot, akkor minden bizonnyal hamar jelentkeznek a konfliktusok. Mi a házasságunk 52 éve alatt nem veszekedtünk soha. Nem voltak konfliktusaink. Tudom, hogy ez hihetetlenül hangzik, de így volt. Mindig igyekeztünk megérteni a másik felet. Szerintem a konfliktusok megoldását nem a válások jelentik, hanem a különköltözések. És mindezt tegyük csendben, egymás rágalmazása és sárba tiprása nélkül. Ha pedig a megcsalás gyanúja is felébred, akkor az nagyon szomorú. Ebben az esetben teljesen megszűnik az egymásban vetett bizalom. Van, akit az élvezetek utáni hajsza kényszerít megcsalásra, hiszen általában jobban szeretünk kapni, mint adni.”
Biztosan voltak az ön életében is nehéz pillanatok. Hogyan lehet ilyenkor is megtartani az igaz szerelmet?
„Ha át kell kelnünk egy háborgó folyón, és a rajta átvezető híd keskenynek bizonyul, akkor nagyobb az esélye az átkelésnek, ha valaki fogja a kezünket. Ha sikerült átkelni sokkal jobb ezt az örömet megosztani valakivel, mint egyedül élni meg. Ha egyedül próbáljuk megtenni ezt az utat, a veszélyek kockázata sokkal nagyobb, és már az együtt ünneplés örömét sem tudjuk átélni. A mi életünkben is voltak nehéz pillanatok, mivel nem voltunk gazdagok. Apám tanárember volt, a vagyonunkat pedig elkobozták. Apósom mozdony szerelő volt. Amikor még Mioara egyetemista volt, egy olyan lakásban laktunk, amelyet meg kellett osztanunk még három másik családdal. Nehéz idők voltak, úgy spóroltunk ahogyan tudtunk, csakhogy egy állami lakásba kerülhessünk. Később, amikor a munkám Katmanduba szólított, és a gyerekem 12 éves volt, évente csak egy alkalommal találkozhattam a családommal. De amikor a spirituális kötelék erős két ember között, akkor sikerül legyőzni bármekkora távolságot. Hiszen nem a házasság a nehéz, hanem maga az élet. Ilyenkor nagyon fontos, hogy ne essünk depresszióba, ne engedjük el magunkat és ne hagyjuk eluralkodni magunkon a közönyt. Úgy tekintsünk az életünkre, mint valami hegycsúcsra tartó ösvényre. Minél feljebb jutunk, annál inkább szélesedik a látókörünk, és sokkal többet tudunk befogadni magunkba.”
„A szerelem egy csoda. A házasság ellenben nem az!”
Vannak olyan tettek, amelyek felemelnek egy szerelmet, és vannak olyanok, amelyek lehúzzák azt?
„Minden olyan tett, mely szívből fakad, felemeli a szerelmet. Egy aprócska szeretetből adott tárgynak sokkal nagyobb jelentősége van, mint a legdrágább ajándéknak. Előfordult, hogy amikor nem volt pénzem, egy csokor virágot vittem a feleségemnek a hegyi túráimról. Mioara nagyon szerette az illatos hegyi virágokat, és mindig örömmel fogadta őket.”
Sokszor beszélt ön a spirituális támogatás fontosságáról. Önöket segítette az életük során a Mindenhatóban vetett hitük?
„Az örök életben vetett hit minden szerelem alapköve. Hiszek az örök ifjúságban és a Mindenhatóban! Én nem vallásos vagyok, hanem a hitem nagy. A Mindenható erejét nagyon sokszor megtapasztaltam. Ott volt velem a Himalája csúcsán, az utolsó expedícióm alkalmával 1985-ben, amikor a Szent hegyet meghódítottam. Én voltam az első európai, aki engedélyt kapott erre a hatóságoktól. Akkor ott az alaptáborban egy éjszaka egy csodálatos fotót készítettem, melyet később elveszítettem egy kiállítás alkalmával, de a fotó örökre beégett az emlékezetembe.”
Ha egy pillanatra lehunyja a szemét és az átélt szerelemre gondol, milyen kép jelenik meg ön előtt?
„Ilyenkor a feleségem arcát látom, és őt magát, ahogyan fogja az én kezem. Az idén is együtt voltunk Vatra Dornei-ra, Balcic-ra, és elutazunk Spanyolországba is, Malagára. Látom ahogyan gondoskodik az egészségemről, és látom azt a csillogó fényt a szemében, amelybe beleszerettem hajdanán.” Forrás
