Olyan érdekes beszélgetésem volt egy ismerőssel, akinek van egy vidéki vendégháza. Emlegettük a saját gyerekkorunkat, a régi, családi, nyári elvonulásokat, üdüléseket és egy nagyon izgalmas fogalmi változásra lettünk figyelmesek. Mert milyen izgalmas a magyar nyelv, hogy még nyaralás és nyaralás között is tesz különbségeket!
Régen, mondjuk úgy, hogy a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek világában szüleink, nagyszüleink üdülni jártak. Az úgy nézett ki, hogy anya vagy apa felment a Piroskához a titkárságra és időpontot egyeztetett a szakszervezeti üdülő 202-es szobájára. Első körben biztosan nem kapta meg azt az időpontot, ami megfelelt, de második-harmadik udvarlásra már sikerült a dolog.
És egy keddtől két hét múlva hétfőig tartó turnusra megkapta a 202-es szoba méretes, fából készült fityegővel ellátott kulcsát Balatonmáriafütyfürütyön vagy Mátraakárhol. Felcuccolt hát a család a KisPolskiba (vagy a távolsági buszra) és papa-mama-gyerekek elindultak üdülni.
Akkor így mondtuk, üdülni.
Üdülni az üdülőbe, ahol a folyosókon volt egy-egy vécé, ahol a szobákban heverők voltak, egy-egy fotel, egy barna asztalka hamutállal és a világ legfurább formájú lámpája a mennyezeten. Tévé nem volt, csak a folyosó végén, ahogyan a tusolóhelyiség is. Üdültünk, két hétig, hogy aztán szüleink újult erővel folytassák országunk ötéves tervének faragását.
Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ
Aztán jött a rendszerváltás és privatizálódtak a gyárak, az üzemek, a téeszek, megszűntek a szakszervezetek, elkezdtek porladni vagy drága hotelekké átváltozni az üdülők. Akkor, a kilencvenes években és a kétezres évek elején már nyaralni ment a család. Papa-mama-gyerekek vonattal vagy Suzukival mentek belakni a Zimmer Feriék kecóját Balatonfütyfürütyön vagy Mátraakárhol. Öt-hat napig a csapból is a sör folyt és ezt a ténykedést akkortájt úgy hívtuk: nyaralunk. Nyaralt a család, hogy utána mindenki folytathassa a piacgazdaság építését.
Megérkezett a kétezres évek második évtizede és arra eszméltünk, ezek a szállodák, panziók igencsak kikupálódtak. Ráadásul luxus volt egyszerre öt-hat napra szabadságra menni, nem mellesleg meg sem kaptunk ennyi napot. Befigyeltek a képbe a hosszúhétvégék és a wellnesshétvégét, szigorúan kettő, maximum három éjszakára. Párhuzamosan azok, akiknél megoldott volt a hosszabb szabadság, vagy vállalkozóként megtehették, ők külföldre mentek és maradtak az 5-6 napos nyaralások. Mindenki másnak ott volt a hétvégézés, aminél az sem volt paradoxon, ha kedden kezdődött és csütörtökön ért véget.
Az elnevezés maradt.
Üdültünk, aztán nyaraltunk, most meg hétvégézünk és ez a covid után is maradt. Azzal a különbséggel, hogy ma már megérkezett a nyaralási szótárunkba az egyéjszakás megpihenés és a kuckózós nyaralás (ez utóbbinál kötelező felszerelelés a vendégházban a Netflix, a szauna és a dézsafürdő).
Változik a világ, illetve …… rohan a világ. Azért szigorúan négyszemközt, maradjunk annyiban, nekem hiányoznak a nagy és hosszú üdülések.
