Menü Bezárás

Régen miért lettek másfél évesen szobatiszták a gyerekek?

Régen a vászonpelenkák korszakát éltük, és ugyan az anyák próbáltak akkor is megértőek lenni csemetéjükkel, azért az is fontos szempont volt, hogy a mosás – sokszor mindennapi – terhe alól minél hamarabb kiszabaduljanak.

Az ötvenes-hatvanas években még a legtöbb családnál nem volt mosógép, főzték, mosták, súrolták a pelenkát, amiből napi minimum 10 db fogyott. Hozzá a kis ing, rékli, pólyahuzat, stb… főleg ha lakótelepi pirinyó lakásban élt a család – nem lehetett két naponta mosni, minden nap neki kellett görnyedni. Utána szárítás, vasalás…

Nem volt papírpelenka, de pénz se lett volna rá, így aztán ésszerű volt az első jelnél elkezdeni a biliztetést.

Egy vászonpelenkában más a komfortérzet, mint a mai csúcs, szupernedvszívó csodapellusokban.

Ha belement a pisi, előbb-utóbb kellemetlen lett, a gyereknek ahogy okosodott, kezdett összeállni a kép, hogy ez így kellemetlen lent… Elkezdett szólni is, ha “baleset történt”.

Akkoriban az anyák abban a minutumban elkezdték a bilire szoktatást, amikor észrevették, hogy a következő tisztába tételig száraz maradt a pellus.

Volt aki erőszakosan, akár a kiságy sarkához pelenkával rögzítve – ezt akkoriban is elítélte mindenki – volt aki játékosan, és volt, aki “ezt így szokás alapon”…

És bár manapság azt mondják, hogy a gyerek csak 2 éves kora után érett arra, hogy szabályozza ezeket a folyamatokat – valahogy másfél éves korára a gyerkőcök nagy része mégis örömmel állt fel, amikor produkált, és tudta, hogy ez így jó, igyekezett, hogy dícsérjék.

A papírpelenkák manapság már olyan tökéletesek, hogy vissza egy csepp sem szivárog. Így aztán kényelmesek, lényegtelen hogy mi történik lent. Jóval később jut el a gyerek arra a szintre, hogy ez már kellemetlen. Sokszor csak akkor vált, amikor már szégyellni kezdi, hogy ez a pellusozás olyan kisgyerekes.

Az anyukák meg elvannak, mert könnyebb egy gyerkőcre ráhúzni hirtelenjében egy újabb pellust, mint leültetni a bilire, és esetleg ott lenni vele egy negyedórát, tíz percet.

Ha nem lenne Li..ro, és társai, akkor biztos, hogy nem vennék ennyire lazán a dolgokat… Hisz jóval több lenne vele a munka.

Vélemény, hozzászólás?