A kézmosás manapság elengedhetetlen az orvosok körében, de ez nem mindig volt így. 1850-ben a magyar szülészorvos, Semmelweis Ignác, előadást tartott a bécsi Orvosegyesületben, de a jelenlévők (és sokan mások, akik olvastak róla) még hosszú évtizedekig nem ismerték el Semmelweis felfedezését.
Milyen tanácsot adott aznap az orvos kollégáinak? Nos, röviden összefoglalva a tanács arra vonatkozott, hogy: mossanak kezet.
Ma már nyilvánvaló elvárás, hogy egy orvos kezet mosson konzultáció vagy műtét előtt, hogy ezáltal megelőzzük a fertőzéseket. 1847-ben azonban az orvosok még nem voltak tudatában, mennyire fontos ez az egyszerű művelet.
Ekkoriban kezdte meg Semmelweis munkáját a bécsi Közkórház szülészeti osztályán, és arra kérte kollégáit, mossanak kezet a szülések levezetése előtt. Ez az egyszerű kérés pedig élet-halál között dönthetett, ugyanis ezzel a művelettel megelőzhették a gyermekágyi láz (sepsis puerperalis) nevű betegséget.
A 19. század közepén ezerből körülbelül öt nő halt bele a szülésbe, ha bába vezette le azt. Ezzel szemben a kórházakban, orvosok által levezetett szülések esetében a halálozási arány akár tízszer vagy hússzor is magasabb volt.
Az ok pedig minden esetben a gyermekágyi láz volt. A betegség lefolyása borzalmas volt: a hashártya, vagy a méhnyálkahártya, illetve egyéb szervek gyulladása, sűrű, erős lázrohamok, gennyes folyás, bizonyos esetekben vérzés, majd a szepszis (vérmérgezés), amely végül a halálhoz vezet.
Ma teljesen világosnak tűnhet az ok a számunkra: a kézmosás gyakorlatának hiánya. Az orvosok körében ekkoriban vált népszerűvé a boncolás, amit többnyire ők és a medikusuk végeztek. Boncolás után pedig kézfertőtlenítés nélkül mentek át a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós nőket. A helyzet pedig egyenesen odáig fajult, hogy a várandós anyák rettegtek a klinikától, és azt kérték, hogy inkább engedjék haza őket, mivel úgy gondolták, hogy az orvosok a halál biztos előjelei.
Semmelweis Ignác felismerte az összefüggést (a szülészetnek azon a részén, ahol boncolást nem végző bábák dolgoztak, sokkal kevesebb volt az eset), és felfedezte a fertőzések leküzdésének egyszerű és hatékony módját: a kézmosást.
Semmelweis Ignác sorsdöntő felfedezést tett, emiatt azonban karrierje ellehetetlenedet
Felismerte, hogy a „szörnyű mérget” maguk az orvosok terjesztették, miután felboncolták a gyermekágyi lázban elhunyt nők testét, majd kézmosás nélkül vizsgálták meg a vajúdó nőket. Erről a „méregről” ma már tudjuk, hogy különböző baktériumokat takar (pl. az A típusú Streptococcus). Semmelweis arra is rájött, hogy a megoldás a kézmosás lehet.
A történészek ugyanakkor megjegyzik, hogy nem Semmelweis volt az első orvos, aki rájött erre az összefüggésre. Például Alexander Gordon, skót szülész már 1795-ben, az aberdeeni gyermekágyi láz járvány kapcsán írt tanulmányában kifejtette, hogy az orvosok terjesztették a betegséget a várandós nők között.
1843-ban pedig Oliver Wendell Holmes, amerikai orvos egy bostoni orvosi folyóiratban publikálta azt a saját megfigyelésein alapuló tapasztalatot, miszerint az orvos maga közvetítheti a fertőzést a szülő nők között.
Mindazonáltal Semmelweis Ignác volt az első orvos, aki utasította az orvostanhallgatókat és kezdő orvosokat, hogy klórmeszes oldatban mossák meg a kezüket, amíg a boncolás utáni hullaszag már nem érződik rajta. Nem sokkal a szabály 1847-es bevezetése után, a kórház szülészetén jelentősen csökkent a halálozási arány.
Semmelweis ötletét azonban kollégái nem fogadták lelkesen. Sokan felháborítónak tartották a gondolatot, hogy ők maguk okozhatják betegeik szörnyű halálát. Ennek eredményeként hatalmas ellenállással és sok kritikával szembesült.
Semmelweis nem publikálta azonnal eredményeit. Csak az 50-es évek végén, körülbelül 13 év múlva tette közzé megfigyeléseit, bár azok, akik támogatták őt, végig publikálásra biztatták. Ugyanakkor az is rontott a helyzetén, hogy komolyan megsértette azokat az orvosokat, akik nem voltak hajlandók elfogadni a felismerését.
A kézmosás meglehetősen kényelmetlen gyakorlat volt az akkori orvosok számára
Semmelweis szerződése a bécsi klinikával 1849 márciusában lejárt, és mivel nem hosszabbították meg azt, és a nézeteit egyértelműen elutasították, 1850-ben váratlanul elhagyta Bécset, és visszatért Budapestre.
Barátai hosszas győzködésére végül publikálta felfedezéseit, először 1858-ban az Orvosi Hetilapban, majd 1860-ban megjelent német nyelvű könyve: Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése). 1861-ben és 1862-ben pedig nyílt leveleket fogalmazott meg orvos kollégáihoz.
Eközben viselkedése egyre furcsábbá, kiszámíthatatlanabbá vált, és 1865. július 31-én beutalták a döblingi elmegyógyintézetbe, ahol két héttel később, augusztus 13-án meghalt.
Mentális összeomlásának és halálának oka még ma is vita tárgyát képezi. Az egyik elmélet szerint ennek oka a szifilisz, amelyet valószínűleg még fiatalkorában, egy gyermekágyi lázban elhunyt asszony boncolásakor szerzett kézsérülése okozott.
Mások szerint halálának oka szepszis volt, az elmegyógyintézetben elszenvedett brutális verésekből származó sebek elfertőződése miatt. Egyesek szerint az intézetbe való beutalásának oka valami olyasmi lehetett, amit ma bipoláris zavarként diagnosztizálnának.
Egy másik feltételezés szerint az anyák megmentőjét brutálisan agyonverték a bécsi elmegyógyintézetben.
Semmelweis Ignác felfedezése nem a megfelelő pillanatban érkezett, 1846 és 1861 között, évtizedekkel azelőtt, hogy az orvostudomány készen állt volna annak elfogadására.
Manapság minden orvosi egyetemen tisztelettel ejtik ki a nevét, amikor a kézmosás fontosságáról beszélnek. Sajnos saját korában excentrikusnak és instabilnak tartották, akit távol kellene tartani a betegektől. Bár igaza volt, és kritikusai tévedtek, nagy árat kellet fizetnie azért, hogy a tudománynak és az emberi életek megmentésének szentelte az életét.
Most, körülbelül 170 évvel forradalmi felfedezése után, már tudjuk, mekkora szolgálatot tett az orvostudománynak, és tudjuk, hogy elismeréssel tartozunk neki. És a gesztus, amit talán ő is a leginkább értékelne, egyszerűen a gyakori és alapos kézmosás lenne.
