Csak keveset iszik, azt is itthon, de mindennap
A szokásos mennyiségű „lazító” mellé rövidet is önt magának. Csak egy pohárkával, erősítésül, mondja. A „ráerősítés” miatt az elfogyasztott alkohol hatása viszont már jóval észrevehetőbb. Néha összeakad a nyelve, hangosabban beszél, kicsit türelmetlenebb is velem, meg a gyerekekkel
. Ez viszont már aggodalommal tölt el. Félek.
Nem tudom, mi lesz a vége, ha elindul a lejtőn. A legjobb barátnőmnek meséltem erről. Az ő véleménye elég durva: szerinte ha valaki minden nap iszik és úgy is érzi, hogy szüksége van rá, akkor az már alkoholista! Én pedig csak homokba dugom a fejem, mint a strucc, és nem látom, hogy mi a helyzet. Meglepődtem, kicsit fel is háborodtam a szavain, de aztán elgondolkodtam és beláttam, hogy igaza lehet.
Ettől meg kissé megijedtem, mert ha valamit, akkor egy alkoholistát igazán nem akarok magam mellett tudni.
Lelkiismeret-furdalásom van, mert ha nem vagyok ilyen elnéző, talán nem jutottunk volna el idáig. Ráadásul az én férjem nem az a típus, akivel meg lehetne beszélni a dolgokat… Szóval fogalmam sincs, hogy kellene megoldani ezt a helyzetet.