Ekkor még számonkéréskor, és az anyag leadásakor hátratett kézzel ültek a gyerekek a padban
A hatvanas-hetvenes években még megszokott fegyelmezési módszer volt az iskolákban a hátratett kéz. Jelentkezni pedig fél kézzel kellett, mutató-középső ujj felemelésével, másik kezet a hát mögé helyezve.
Abban az időben még óra előtt a tanterem előtt kettesével kellett sorakozni, az első óra előtt példamondatot mondtak a gyerekek közösen, ez általában egy ismert vers tanulással, munkával összefüggő részlete volt: pld. “Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”
Az első nagyszünetben a gyermekek az osztályteremben fogyasztották el uzsonnájukat, az alsó osztályokban a tanár felügyelete mellett.
A reggelihez pedig vászonszalvéta, kispohár is dukált. A tanítás végén a tisztasági felelős ellenőrizte, hogy a nebulók nem hagynak-e a padban szemetet. A tábla letörlése a hetes feladata volt. És a gyülekezési időben a rend fenntartása.
Ekkor még fegyelmezési eszköz volt a körmös – bár nem hivatalosan, a szülők nem berzenkedtek ellene. Sokszor előfordult a kollektív büntetés, ami ma már nem megengedett.
Számolni “számológéppel” – abakusszal – tanultak, minden osztálytan állt egy, és minden gyerek találkozott vele közelebbről is, hisz a felelések egy része ott zajlott le. Mind a betűk, mind a szorzótábla az osztályterem falán ki volt táblázva. Elsőben hangosan olvastatták róla a gyerekeket, a szorzótáblát pedig harmadikban. Ha kellett, visszafele is…
Még voltak őrsök, kisdobosok, nagydobosok. Őrsvezető, őrsi napló. És ha történt valami érdekes, vagy fontos dolog, esetleg valaki nagyon “rosszat” csinált, akkor azt a faliújságon közzétették. De ugyanígy adták tudtára a gyerekeknek azt is, hogy mikor lesz pld. fém, rongy, papírgyűjtés.
Telente – ha nagy volt a hideg – szénszünet volt az iskolában. De olyan is volt, amikor kabátban ültek, ültünk a padban, mert már kevés volt a tüzelő.
És olyan is, amikor hiába volt tornaterem – nem mentünk le, mert hidegben nem öltözhettünk át. Úgyhogy a pad mellett tornáztunk – rendesen felöltözve…
