Ráadásul a közönség is imádja, hisz nemcsak hatalmas színésznő, de egyben csodálatos Ember…
Már főiskolásként is rendkívül tehetségesnek tartották tanárai, vizsga előadáson játszotta Júlia szerepét. Még előtte, másodévesként énekelt a Táncdalfesztiválon…
Amúgy ő kunágotai parasztlánynak tartotta magát, gyerekkorában szinte több időt volt a földeken, mint az iskolában, ám olvasni nagyon szeretett már ekkoriban is.
Az estéit ezzel töltötte, rengeteg könyvön átrágta magát. Ezek a történetek megmozgatták fantáziáját. És persze a mozi, az is örök szerelem volt.
Aztán a középiskolát már Szegeden végezte. Ott volt a színház, innentől kezdve ez lett a nagy szerelem. És ekkor már az volt a vágya, hogy egyszer majd ő is színésznő legyen.
Jelentkezett a főiskolára, fel is vették. Pártos Géza osztályába járt. Úgy érezte, úgy érzi, hogy otthon szerzett műveltségével olvasás, az irodalom terén, és a mezei munkák által szerzett kitartása miatt előnyösebben indulhatott a pályán városi osztálytársainál.
Ha bármikor meghallom a hangját egyből odafigyelek. Sok szerepében láttam, de filmen, és szinkronban is egyik nagy kedvencem.
Különleges, melegséget sugárzó, rendkívül kifejező hangú színésznő.
Egyszerűen utánozhatatlan, szinkronszínészként is imádják az emberek.
Ózdon született, – de Kunágotán éltek – 1945. október 1-én. Kossuth-, Jászai Mari-díjas, Érdemes, Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, és a Nemzet Színésze…
Ezen kívül a következő generáció elhivatott oktatója, hisz tanár volt – színpadi beszéd – a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Filmszerepei között ott volt Schneiderné a Hyppolit a lakájban, ő volt az anya az Indul a bakterházban…
Fiatal korában azt mondták róla, hogy kun arcú színésznő. És bár piciny faluból, Kunágotáról származik, már egészen apró lányka korától színésznőnek készült. Az akart lenni, és hitt is benne, hogy az lesz.
Már kezdő színésznő korában úgy gondolkodott, hogy a lécet mindig magasabbra kell állítani. Inkább leverje a lécet néhányszor, míg sikerült átugrani, minthogy átugorjon simán egy alacsonyat…. Ez a fejlődés útja.
Akkoriban úgy gondolta, hogy bár jó a reklám, és jó a népszerűség – ő nem lesz népszerű ember.
Hát – ebben tévedett. Ő nem sztárocska lett, hanem egy mindent beragyogó csillag, és tudása, egyénisége miatt népszerű, szeretett ember, aki nem akar többnek látszani, mint amennyi.
Nem véletlen… Így is hatalmas.
