Csak azért, mert manapság már nem divat.
És igazándiból már funkciója sem lenne, akkoriban sem hiszem hogy túl sokat ért.
Régen – ötvenes-hatvanas években – több olyan felszerelése is volt egy biciklinek, amit manapság már nem használnak, vagy legalábbis nem úgy, mint régen.
Az, hogy bőrből készült kis szerszámos táska volt a nyereg alatt egy dolog, ez majd minden biciklin ott volt – legalábbis azokén biztos, akik meg is tudták szerelni a kerékpárt, ha valami gond volt.
A biciklire rögzítve hordták a pumpát is, nem táskából, szatyorból vették elő – legtöbbször meg is maradt, nem lopta el senki.
Persze kivétel erősíti a szabályt.
Még nem volt led izzó, nem használtak elemet erre a célra, így aztán dinamóval fejlesztették tekerés közben az áramot a világításhoz. Ami nem rossz, környezetbarát módszer,de egyrészt nehezíti a hajtást, másrészt esőben, hidegben nem mindig működött.
És ott volt még egy felszerelési tárgy, ez a bizonyos kis tábla, amire a tulajdonos adatait írták rá. Pont úgy, mint régen a bőröndökre.
Minta nem lehetne ezeket kicserélni…
De akkor fontosnak tartották, és akinek volt ilyen a bicaján az bizony rá is írta a nevét, címét – hogyha elveszne valahogy a bicikli akkor a becsületes megtaláló visszaszolgáltathassa.
És persze részint ezzel bizonyította azt is a tulaj, hogy ez bizony az ő “járgánya…”
