Az alábbi történetet az interneten találtuk, és annyira megfogott, hogy úgy gondoltuk, érdemes elmesélnünk Neked is!
Nem tudjuk, hogy hívják a hölgyet, aki eredetileg leírta a sztorit, de nevezzük őt Erikának történet kedvéért!
Erika leírja, hogy közel lakik a buszmegállóhoz, és csak a sarkon kell befordulnia, onnan már csak egy perc, ezért a busz érkezése előtt öt perccel bőven elég elindulnia.
Egy nap azonban elnézte az órát, és sietnie kellett, mert amikor a sarkon befordult, már látta, hogy a kanyarban már ott a busz. Futott is teljes erőből..
Ám Erika nem volt elég gyors, és a busz előbb a megállóhoz. Erika mégsem adta fel, és még reménykedett. Végül aztán nem sikerült odaérnie, a hetes busz viszont elindult a megállóból, és már szemben haladt a nővel.
A fotó illusztráció!
A sofőr nyilván látta, hogy Erika tanácstalanul áll a járdán, és láthatólag lassított. Idézzük:
“Az index ott virít az arcomba, ajtó nyílik, vidám szemű, ősz szakállú sofőr bácsi üldögél a fülkében és megszólít:
Kisasszony, jegyezze meg, soha nem szabad feladni!”
Az emberi hangnem és bánásmód az, ami képes szebbé tenni a napjainkat.. És ez nagyon ritka manapság…
Neked mi a véleményed? Ne felejtsd el megosztani, hogy a barátaid is el olvashassák!
