Ha nem tudsz teljes szívedből szeretni, akkor inkább ne is szeress. Olyan szeretetet érdemlek, amelyet te is tőlem kapsz, minden annál csekélyebb szeretet értelmetlen.
Egykoron azt hittük, hogy az a láng örökké olyan hévvel és tűzzel fog égni, mint akkor ott, abban az időszakban – de most ennek a hiánya az, ami minden nap szembesít az idő múlásával. És ne hidd, hogy könnyű ezen tovább lépnem, de meg kell tennem. Ahogyan a napok telnek egyre inkább elhiszem azt, hogy rátalálok arra a valakire, akivel az a bizonyos láng sosem múlik el.
Arra kérlek, hogy ne légy szomorú, mert ez nem csak a te hibád. Lehet, hogy te erődön felül próbáltál szeretni, de már úgy érzem ez a próbálkozás is mind hiábavaló lenne.
Ez nem fog így tovább menni, és itt az ideje, hogy tovább lépjünk egymáson.
Pont úgy, ahogyan az évszakok is váltakoznak, úgy mi is megváltoztunk és ezt el kell fogadnunk. Most már nem azok vagyunk, akik X évvel ezelőtt. El kell engednünk egymást, mert ha valóban egymásnak lettünk volna teremtve, akkor most nem tartanánk ezeknél a kérdéseknél.
Annyi érzelem keveredik most bennem, de mind közül a leghangosabb a boldogság. Érzem, hogy így lesz a helyes, és így mindketten kapunk egy újabb esélyt a felhőtlen boldogságra. A közös boldogságunk most a végéhez ér.
Ne kívánd azt, hogy bárcsak ne szakítottunk volna, mert nem élhetsz a múlt árnyékában. Légy bátor és nyiss a világ felé. Én is ezt teszem. Mert mindketten megérdemeljük, hogy újra boldogak legyünk, csak ezt már nem egymás oldalán fogjuk megtenni.
A holnap olyan bizonytalan, ezért ha találsz majd valakit, akivel el tudnád képzelni az életed, akkor ne hezitálj a szereteted kimutatását illetően. Szeresd őt minden nap, mert nem tudni, hogy a mi történetünk újra megismétli-e önmagát.
