A színésznő apa nélkül nőtt fel, az édesanyja egyedül nevelte fel őt és a bátyját.
Ha egy valamiben biztosak lehetünk az életben, akkor az a halál. De bármennyire is elkerülhetetlen, ennek a ténynek az elfogadása a legnehezebb és legfájdalmasabb feladat, amivel szembe kell néznünk. Ha pedig egy szülő halálával kell megbirkóznunk, az összetörheti a lelkünket.
Ugyanakkor ez a tapasztalat megváltoztat bennünket, más emberré tesz. Rájössz, hogy nélkülük soha, semmi nem lesz már ugyanolyan, és semmi nem tudja kitölteni azt a tátongó űrt, amit a veszteség hagyott a lelkedben. Hasonlóképpen érzett az Oscar-díjas Whoopi Goldberg is, amikor elveszítette az édesanyját.
Mivel a színésznő apja elhagyta a családot, amikor Whoopi mindössze 18 hónapos volt, édesanyja, Emma Johnson egyedül nevelte fel őt és a bátyját. Anya és lánya között nagyon bensőséges kapcsolat alakult ki, olyannyira, hogy az Apáca-show sztárja egyenesen így fogalmazott édesanyjáról: „Az egyik legjobb ember, és megtisztelő, hogy ismerhetem.”
2010-ben azonban Emma Johnson agyvérzés következtében elhunyt. A most 65 éves Whoopi egy alkalommal így nyilatkozott az őt ért veszteségről: „Nem volt szomorú búcsúzkodás, csak egyetlen egy dolog történt. Néhány nappal azután, hogy elment, rájöttem, hogy soha többé, senki nem fog így szeretni. Senkinek nem ragyog már úgy fel a szeme, ha rám néz, mint neki.”
Szomorúan emlékezett vissza rá, hogy édesanyja volt a legjobb barátja és legfőbb bizalmasa.
„Ismerjük ezeket az embereket az életünkben. Ezek azok az emberek, akiknek eláruljuk az első titkainkat. Akik a karjukban tartanak, amikor minden olyan félelmetes. És ez nagyon nagy dolog. Ez az, amit éreztem.” – mondta a színésznő.
Miután elvesztette édesanyját, Goldberg elismerte, hogy nehéz volt megbirkóznia ezzel az érzéssel. Hosszú folyamat volt megtanulni egy olyan új valóságban élni, aminek az édesanyja már nem volt a része.
„Minden nap beszéltem vele.” – mondta a humorista. „Még mindig szokásom beszélni hozzá, és csak azt kívánom, bárcsak itt lenne velem.”
Azt is elmondta, hogy édesanyja volt a legfőbb támasza. „Minden nap elmondta nekem, hogy büszke rám, amire én azt válaszoltam, hogy én is büszke vagyok rá. Nagyon szerencsés voltam, hogy ő lehetett az anyám.”
Whoopi Goldberg, aki maga is édesanya, beismerte: „Ma más ember vagyok, mint a halála előtt voltam.”
De bármennyire is fájt neki, hogy már nem lehet mellette, vigasztalta az a tudat, hogy édesanyja teljes életet élt, és nem maradtak kimondatlan dolgok kettejük között.
„Tudom, hogy nagyszerű élete volt, ezért nem lehetek túlságosan szomorú. Nagyon élvezte az életet. De persze, szomorú vagyok, mert nagyon hiányzik. Nem hagytunk semmit kimondatlanul egymás között.”
Szerencsére Whoopi Goldberg nem volt egyedül a szenvedésben. Testvére, Clyde, mellette állt ebben az érzelmileg megterhelő időszakban. A színésznő elmondta: „Azt hiszem, néha csak elszomorodom, amikor arra gondolok: Ki szeret majd engem úgy, ahogy ő szeretett? De aztán rájövök, hogy a bátyámmal ott vagyunk egymásnak, és minden rendben van.”
A sors kegyetlen fordulata azonban úgy hozta, hogy Whoopi Goldberg néhány évvel később a testvérét is elveszítette.
„Ez történik, amikor az emberek elmennek: egészen addig észre sem veszed, mennyire függtél tőlük. De arra neveltek, hogy független légy, így az édesanyám is felkészített engem erre az időre.” – mondta a színésznő.
Még az idő sem képes minden sebet begyógyítani, de a segítségével legalább fel tudjuk dolgozni a fájdalmat. Forrás
