Megfakult, régi, szív alakú papírlap, tinta nyom, piros virágok és gondosan megrajzolt, kacskaringós, kecses betűk szívet melengető üzenetet hordozhatnak évtizedeken keresztül. A régi világot idéző papír és érzelmekkel teli sorok egy szép erdélyi szerelmes történet nyomait őrzik.
Akinek volt nagyszülője falun, tudja milyen, amikor a nagyszülők, a falu idősei mesélnek. Ilyenkor előkerülnek igazi léleksimogató, mély történetek az életről, halálról, szerelemről. Napjainkban már nem szokás annyit mesélni, beszélgetni, inkább a technika világa segítségével nyilvánít véleményt a ma embere. De levelet, emlékverset, képeslapot nem igazán ír. Ezért is nagy kincs egy ilyen levelet találni.
Erre a csodálatos levélre bukkant az erdélyi Székelyvéckén egy család, amikor a padláson takarított. A levelet egy énekeskönyv megsárgult lapjai őrizték. Szív alakú papír, érzelmes üzenettel, az alja – ahol biztosan egy név állt – letépve. Itt vette kezdetét egy igazi nyomózói munka.
A család jóvoltából meg is osztjuk a levél tartalmát és egy képet a levélről:
“Névnapi Kőszőntő
Emléküll
Legyen élted utja rózsás
Ne érjen soha csalodotság
Ne is tud hogy mi a bánat
Csak az öröm lakjék nálad
Élj a sors vig tengereben
Érj sok szerencsés napokat
El ne felesd aki irta
Emlékül e pár sorokat.
Sok szerencsét s örömet boldog hosszas életet kivánok Névnapodra.
Irta esztet oljan szív aki hozád mindig hív”
Megtudtuk, hogy a levél címzettje a dédnagymama, aki egy pár évvel ezelőtt hunyt el. Így a családnak már nincs lehetősége feltárni, hogy mi rejlik a levél szavai mögött. De az idősebb családtagok emlékeznek arra, hogy a dédmamának volt egy kedvese, aki fogságba került és őt mindig is hazavárta.
Az illető sosem tért haza, csak a halálhíre érkezett a faluba. A dédmama pedig évekkel később egy másik férfivel kötött házasságot. Feltételezhető, hogy a levél írója a fogságot megjárt személy volt.
A levél évekig ott lapult a énekeskönyvben, egy el nem mondott történetet őrizve, most pedig berámázva a családi ház falán fog méltó emlék lenni azoknak, akik a dédmamát annyira szerették és szívesen gondolnak vissza kedves személyére.
Ez a történet is bizonyíték arra, hogy az élet viszontagságai mellett, mindig ott rejtőzik a szeretet, a gondoskodás, egy szép emlék, amit a szívünkben hordunk. És ez csak arra vár, hogy a világ méltó része lehessen.
Birtalan Katalin, Fotó: Simó Teréz
