Sokszor hallani azt a “szlogent”, hogy régen jobb volt, mindenre jutott. Olcsók voltak az élelmiszerek, meg úgy általában minden. Mindenre jutott a fizetésből…
Na, de vajon tényleg így volt, vagy csak az eltelt idő szépíti meg a dolgokat?
Egy biztos, jóval kevesebb, de legalábbis kevésbé változatos termék nyomta a boltok polcát, kisebb választékkal nem igazán kellett vágyálmokat kergetni. De “egyenlőség” ide, vagy oda, akkoriban is mást vásárolt egy gyári munkás, és mást, egy mérnökember. Nézzük akkor a lényeget, az árakat!
1956-ban, és még jó pár évig, a hetvenes évek közepéig a péksütemény árak lényegében egy helyben álltak, ha változás volt, akkor azért inkább, mert új termék jelent meg a piacon, vagy egy régi eltűnt.
Ekkor még fehér kenyeret nem lehetett kapni, félfehér, vagy félbarna volt, annak az ára ekkoriban 3 Ft volt. Egy zsemle, vagy kifli 40 fillér. A liszt kilója 4 Ft 60 fillér, a tejnek a literje 3 Ft, a zsír kilója 28 Ft volt. Az a bizonyos fehér kenyér majd csak 1960-ban jelent meg a piacon, 3,60 Ft-os kilónkénti áron.
Szalonnát, ha füstölve volt 46 Ft-ért vehettünk, húst inkább csonttal árultak, ha volt egyáltalán. Amennyiben szerencsénk volt, vagy összeköttetésünk, akkor a sertéshúst 26,60-ért, a borjút 24,90-ért, a marhahúst pedig 19 Ft-ért vehettük meg.
Ekkoriban a KÖZÉRT-ben – pontosabban előtte – még árultak élő csirkét kilóját 25 Ft-ért, a vágott baromfi is megjelent a hatvanas évek elején, mégpedig 32 Ft-os áron. Ekkor még lehet vásárolni vágottat, de belezetlent is, egy Ft-os eltéréssel.
A virslinek 32 Ft volt kilója, ráadásul azt pletykálták, hogy szamár húsból készül. Volt szalámi is a polcokon, ő volt A szalámi, úgy hívták hogy Csemegeszalámi és kilójáért 70 egész forintot kellett leperkálni.
Az olaj 21,60 volt, de még nagyon rövid ideig lehetett eltartani, a kristálycukor kilója 10 Ft 60 fillér volt. Száraztészta még inkább csak a csőtészta, makaróni volt, az emberek még főleg otthon készítették a főtt tésztának valót.
A tojás 1 Ft 50 fillérbe, a sajt kilója 66 Ft-ba, a tejföl literje 15 Ft-ba került. Ha túrós palacsintát akartunk volna csinálni, akkor kilójáért 10 Ft-ot kellett fizetnünk. Ekkoriban még a legtöbb termék kimérős volt, ezért inkább a kilós árak. A trappista sajtért 40 Ft-ot,rizsnek kilójáért 16 Ft-ot, a sörért 5 Ft-ot kellett a boltban hagyni.
A krumpli 1,60, a hagyma 3,40 – nagyjából százszorosára ment fel mára az ára, a káposzta 2 Ft volt, a répa meg 2,30. Egy kiló almát vehettünk meg 3,30-ért, és ha itókázni volt kedvünk, akkor bizony literjéért 80 Ft-ot kellett
kiadnunk.
A cukorkák akkoriban – ha savanyúnak hívták őket – akkor 20 Ft-ba kerültek kilónként, amúgy 2 Ft-os 10 dekás csomagolásban lehetett kapni. A tea még leveles volt, és ha meg akartunk venni egy 10 dekás csomagot, akkor 26 Ft-ot fizettünk érte.
A cigaretta 20 szálával 2,40 és 3,20 között mozgott.
Egy méter szövet ára a legolcsóbb 30, a legdrágább 300 felett. Egy férfiinget megvezettünk 60 Ft-ért is, de adhattunk érte egy százast is. Az alsónadrág 30-40 Ft volt.
Egy női kombiné 40-70, egy hálóing 90 és 140 között volt megvásárolható, egy férfi öltönyért pedig több mint 1000 Ft-ot kellett kifizetni, ami azért figyelemfelkeltő, mert ekkoriban ez egy teljes átlagos havi fizetés volt.
Egy férfi zokni 10 Ft körül, egy női harisnya meg 30 Ft – ért volt beszerezhető. A cipők sem voltak arányában olcsók, egy gyermekcipő – itt nagy támogatás volt rajta – 80 Ft, a női 200 körüli, a férfi pedig 250 körüli volt.
Ekkoriban még a rádió csúcstechnológiának számított, alap felszerelés volt a háztartásokban, ugyanúgy, mint manapság a tv, számítógép. Nem volt kevés az ára, elvitt nagyjából egy egész havi fiztést, 800-1300 közötti volt az ára.
Egy motorkerékpár 7000 Ft-ba is belekerült, egy televízióért pedig teljes évi fizetést kellett fizetni, bár ekkor még csak próbaadások zajlottak, csak később vált rendszeressé a tv-műsor.
Egy kályha is egy ezres volt, egy mosószappan 20 Ft, nem volt olcsó, egy mosdószappan pedig ennek a duplája. Sok helyen ezért mosószappant használtak mosakodásra is.
A tűzifának 44 Ft volt mázsája, a széné pedig 22-71 Ft között.
Ha gyermekjátékot akartál venni, akkor a kor divat- és fejlesztő játéka, a Domino majdnem 8 Ft-ba, egy labda pedig több,mint 12 Ft-ba került.
Egy újságért viszont csak 60 fillért fizettünk.
Ha villamosra szálltál, akkor egy egész heti jegyet 5 Ft-ért megvehettél, egy átszállójegyet pedig 70 fillérét. A vonat 100 km-enként 25 Ft-ba került.
Ekkoriban még szolgáltatások között volt a villany, és a gáz, meg a víz. A víz köbmétere 1 Ft volt, a gáz köbmétere majdnem 80 fillér, a villanyért kW-onként 1 Ft 37 fillért kellett fizetni. És ha rádiót is akartál hallgatni, akkor azért is fizetni kellett, mégpedig 10 kerek Ft-ot…
Az árak ismerete alapján elmélkedhetünk egyet, hogy a havi fizetés akkor mire volt elég. Az viszont biztos, hogy a családoknak nem kellett számolnia esetleges évekig tartó munkanélküliséggel, ami nagy próbatétel anyagilag, és lélekben is. És mivel ilyen téren utcára kerülés akkoriban nem jöhetett szóba,ezért az élet lényegesen kiegyensúlyozottabb volt.
És nem csak a választék volt kisebb, az emberek is más szinten éltek. Más volt a fontos, nem feltétlenül az anyagiak számítottak a boldogsághoz vezető egyetlen útnak.
