Mindenki szokott sírni. Sajnos olyan társadalomban élünk, ahol a könnyeket a gyengeség jelének tekintik. A fiúknak azt mondják, ne sírjanak, hogy keménynek látszódjanak, a lányokról pedig azt mondják, hogy elkényeztetettek, ha sírva fakadnak.
Ezért sokszor inkább elrejtjük az érzéseinket, mert félünk. Azt hisszük, ez kiszolgáltatottá tesz bennünket, és megsérülhetünk, ha megnyílunk mások előtt, akik esetleg kihasználhatnak bennünket.
Az igazság azonban az, hogy mindannyiunknak szüksége van egy kiadós sírásra időnként, és ez teljesen normális.
Valójában rendkívül fontos, hogy szembe tudjunk nézni az érzéseinkkel, mivel ez az érzelmi intelligencia jele, vagyis azé a képességé, hogy egy személy tudatában van a saját érzéseinek, és képes nyíltan kifejezni azokat.
Még ha úgy is találod, hogy nehéz kifejezned az érzéseidet, akkor is meg kell tenned, ellenkező esetben a negatív érzések csak még jobban felgyűlnek, és még több stresszt okoznak. Semmi nem nyerhetsz azzal, ha figyelmen kívül hagyod az érzéseidet, és előbb-utóbb eljutsz arra a pontra, ahol már nincs hová menekülnöd előlük.
Semmi értelme, hogy magadban tartsd az érzéseidet, ahelyett, hogy egyenesen szembenéznél velük.
Ha folyamatosan úgy teszel, mintha minden rendben lenne, egy idő után szükséged lesz rá, hogy kiadd magadból a felgyülemlett érzéseket. Nincs semmi rossz a sírásban, nagyszerű lehetőség ez a feszültség és a stressz felszabadítására, a problémák megoldására és a továbblépésre.
A sírás segít megbirkózni az érzelmi megpróbáltatásokkal.
Roger Baker, a Bournemouth Egyetem klinikai pszichológia professzora és az Emotional Processing: Healing Through Feeling című könyv szerzője szerint:
„A sírás valóban felgyorsítja az érzelmek feldolgozásának folyamatát, ahhoz képest, mintha egyáltalán nem sírnánk, de nem ez az egyetlen fontos tényező – ez inkább egy csomag része, amivel az érzéseinket fejezhetjük ki. Ha például meghal az édesapád, akkor a sírás természetes reakciód. Természetesen ennyivel még nem tudnád kiverni a fejedből a dolgot, sokat beszélnél róla, és kezdetben nem tudnál sem dolgozni, sem semmi máshoz kezdeni.
A nyugtalanság azonban idővel elmúlik. Elérsz egy pontot, amikor újra képes leszel ránézni a róla készült fényképekre, és emlékezni rá, anélkül, hogy ez túlságosan erős érzelmi reakciót váltana ki.
Ezen a ponton elmondhatod, hogy érzelmileg feldolgoztad a veszteséget. De ezt nem az idő múlása teszi – hanem mindazok a dolgok, amiket te tettél annak érdekében, hogy feldolgozd a veszteséget.”
A sírás a legjobb módja, hogy megnyugtassuk önmagunkat, és egy kiadós sírás után az ember úgy érzi, szinte újjászületett.
Dr. Judith Orloff szerint:
„A sírástól jobban érezzük magunkat, még akkor is, ha a probléma továbbra is fennáll. A fizikai méregtelenítés mellett, a könnyek a szívet is gyógyítják. Ne akard visszatartani a könnyeidet.
Próbáld meg elengedni a sírással kapcsolatos elavult és hamis gondolatokat. Sírni jó és egészséges. Ez segít érzelmileg megtisztulni, megszabadulni a szomorúságtól és stressztől. Ugyanakkor a sírás elengedhetetlen a gyász feloldásához, ezért törünk ki időről időre könnyekben, amikor elveszítünk valakit.
A könnyek segítenek feldolgozni a veszteséget, hogy nyitott szívvel élhessünk tovább. Ha elnyomjuk ezeket az erős érzéseket, fennállhat a depresszió veszélye.
Amikor egy barátom bocsánatot kért, amiért magzatpózba kucorodva sírt a lakásom padlóján egy sikertelen kapcsolat miatt, azt mondtam neki: A könnyeiddel megáldottad a padlómat. Nincs miért bocsánatot kérned.”
