Blair King, blogger, édesapa egy nagyszerű írást tett közzé saját blogján, amely körbejárta a világhálót, és amelyet még a kanadai Huffington Post is átvett.
“Három gyerekes apa vagyok, van egy 8 éves fiam, és két kislányom, az egyik 7, a másik 4 éves. A feleségem tanárnő, már 15 éve tanít egy gimnáziumban, így jól ismerem a pedagógusok véleményét.
Úgy vélem, hogy nem jól neveljük, mi szülők, a gyerekeinket. A mai gyerekek generációja nem fogja megállni a helyét a világban. Ugyanis arra tanítjuk őket, hogy egocentrikusak legyenek, és hagyjanak abba egy bizonyos tevékenységet, még akkor is, ha ki sem próbálták.
Kedves szülők! Nem vagytok a gyerekeitek legjobb barátai, hanem szüleik vagytok.
A ti szerepetek az, hogy lelket öntsetek a gyerekbe, hogy a példamutatásotokkal a jóra tanítsátok, és életbe léptessetek egy sor házi szabályt. Sok olyan szülővel találkoztam, akik úgy vélik, hogy előbb a gyerek barátjává kell válniuk, majd azután jöhet a szülői szerep/minta. Ez hiba. Egy jóbarát mellettünk van jóban, rosszban, de nem tartozunk neki felelősséggel és nem inthet fegyelemre sem. Erre valók viszont a szülők.
A szülők másik nagy hibája, hogy nem bátorítják, lelkesítik a gyerekeiket, akik még azelőtt feladják álmukat, mielőtt kipróbálhatták volna azt. És ezzel kialakul, a “nem tudom mihez kezdjek” érzés, magatartás a gyerekben. A sikeres gyerekneveléshez a kudarc is hozzátartozik, hiszen meg kell tanulnia felállnia, összeszedettebbnek lennie, hogy újra megpróbálhassa a cél elérését, bármiről is legyen szó. Ezzel tapasztalatot szerez, megtanulja, hogy mit jelent a kitartás, a küzdelem.
Például tanítsuk meg rajzolni. Persze, elsőre nem fog olyan kerek köröket, ívelt vonalakat húznia, mint mi, de a lényeg, hogy elindul az úton, és a végére belejön. Ha nem adunk neki esélyt arra, hogy megismerjen új dolgokat, nem fog megtanulni semmit. A pedagógus legnehezebb dolga azzal a diákkal van, aki nem hajlandó semmire, semmilyen feladat elvégzésére nem lehet rávenni. Ez azért is van, mert ezeknek a gyerekeknek a szülei elvégzik csemetéjük helyett az iskolai feladatok nagyrészét.
Persze, a szülőnek meg van minden joga, hogy megvédje a gyerekét, de az is legalább annyira fontos, hogy támogatásáról biztosítsa a pedagógust.
Sok szülő nem hajlandó végighallgatni a tanár véleményét a gyerekével kapcsolatosan, pedig nagyon sok esetben már bebizonyosodott, hogy az otthoni angyalian jó gyerekből az iskolában már kibújik a kisördög. A szülők gyakran arról is megfeledkeznek, hogy a pedagógusok szakemberek, őket az oktatásra képezték ki, akikben meg kell bízni, mert az ő rálátása, véleménye a gyerek helyzetére nagyon fontos.
A pedagógus nem pótolhatja a szülői feladatokat, ezért téves a szülők részéről az a felfogás, hogy majd az iskolában megtanítanak a jómodorra, a tiszteletre, becsületre. Nem, ez a szülő dolga! A tanárnak erre nincs is elég ideje, hogy ilyesmikkel foglalkozzon.”
