Az Erdővidék 100 arca című videó sorozat olyan kezdeményezés a Székelyföld 1000 arca projekt keretében, amely Erdővidék bemutatására törekszik, a helyi idős emberek élettörténetén keresztül. Erdővidék történelmi tájegység Erdély keleti részén, Kovászna megye északnyugati sarkában. Főként a Baróti-medence településeit foglalja magában.
A készítők célja, hogy lehetőleg minden erdővidéki faluból készítsenek riportot valakivel, ami a félreeső települések esetében különösen nehéz küldetésnek bizonyul, de eddig már 33 részt sikerült leforgatni, sőt, még egy karácsonyi különkiadás is készült.
A sorozat 19. részében a készítők egy olaszteleki házaspárral beszélgettek, Márkó Lajos bácsival, és feleségével, Márkó Mária nénivel. Lajos bácsi és Mária néni pontosan tudják, milyen nehéz háború alatt felnőni, és már gyerekként megtanulták, mit jelent a kemény munka, hiszen a földeken napkeltétől napnyugtáig folyik a munka, és a gyerekeknek gyakran kilométereket kellett gyalogolniuk, hogy kivigyék a reggelit majd az ebédet a mezőre.
Ennek ellenére Lajos bácsi azt mondja, a mostani kényelmesebb élet semmivel sem jobb az akkorinál.
„Akkor a nép összetartott. Este, éjjel, tűzvilág mellett is beszélgettek. Elmentek a szomszédba, elbeszélgettek. Most oda került, hogy szomszéd sincsen, s nem áll meg senki senkivel. Mindenki siet. Mindenki valahova siet” – mondja a 86 éves olaszteleki férfi.
Lajos bácsi, aki 41-ben már a „magyar világban” kezdte el az iskolát, gyorsan megtanulta, milyen fontos az összetartozás. Egy alkalommal a tanító bácsi megkérte őket, hogy vigyenek magukkal az iskolába tíz összekötözött pálcát, és egyet külön, amit nem kötnek a többihez. Amikor felszólította a gyerekeket, hogy törjék el a tíz összekötözött pálcát, természetesen nem sikerült nekik, de az egyetlen különálló pálca könnyen kettétörött.
„Egy ember nem tud összetartani, de ha több van – egységben van az erő” – magyarázta a tanító bácsi, és a Márkó házaspár hisz is abban, hogy Székelyföldön, a tömbmagyarságban továbbra is megmarad az egység, és „nem szűnik meg a magyar beszéd.”
Lajos bácsi ugyanakkor egész életében szorgalmas, munkaszerető ember volt, aki igyekezett véghezvinni azt, amit elképzelt.
„Semmire se mondtam, amit akartam, hogy nem tudom megcsinálni. Engem soha se hallott senki se, hogy zúgolódok a munka mellett” – mondta.
Feleségével boldog házaséletük volt, felnevelték a fiaikat, és ma már unokáik is vannak. Mindketten egyetértenek abban, hogy a jó házasság titka az egyetértés, az, hogy a házastársak együtt dolgozzanak a közös cél érdekében.
„Vitatkozás nem volt, mert ha lett volna, akkor ennyire se haladtunk volna. Szerintem fölösleges dolog a vitatkozás. Gondold meg jól, egyszer-kétszer, s harmadszor csináld meg” – mondja a 83 éves Mária néni. Azt is mindketten elismerik, hogy meg kell hallgatni a másikat, mert lehet, hogy jobban látja az adott problémát, és neki van igaza, bármennyire is nehéz ezt beismerni néha.
Az idős házaspár a mai napig minden szükséges zöldséget megtermeszt a kertjében, így semmit nem kell megvásárolniuk. Lajos bácsi büszkén mutatta meg a veteményest, ami tele volt paradicsommal, paprikával, répával, főző tökkel, de terem a kertjükben alma és szőlő is.
„A mezőgazdaságot szeretni kell” – vallja Lajos bácsi, akin egyértelműen látszik, hogy az egész életét eszerint a hitvallás szerint élte.
Fotó: Székelyföld 1000 arca/YouTube
