Tisztelnünk kell szüleinket, függetlenül attól, hogy milyen idősek, hiszen embertelenség rosszul bánni azzal, aki életet adott számunkra.
Egy férfi, idősek otthonába vitte beteg édesapját, hogy megszabaduljon a gondozás terhe alól. Amikor hazatért, 5 éves kisfia a következőket mondta:
– Megjegyezted a címet, ahová a nagyapát vitted?
– Megszeretnéd látogatni? – kérdezte az apa.
– Nem! – válaszolta a gyerek. – Csak tudni szeretném, hova vigyelek, majd ha te is megöregszel!
És a gyereknek igaza volt! Mindannyian olyan bánásmódot érdemelünk, amilyet mi adtunk bizonyos helyzetekben. Nagyon fontos, hogy gyerekeink számára, követendő példákat nyújtsunk, hogy kiskorukban tudatosuljon bennük, hogy a szülő iránti szeretet és tisztelet örökérvényű.
Minden gyereknek kötelessége szeretni szüleit, hiszen ők azok, akik feltétel nélkül szeretni tudják gyerekeiket. A gyerekek tisztában kell legyenek azzal, hogy szüleik nem kevés áldozatot hoztak értük, hogy minden tőlük telhetőt megadtak számukra. És biztosan voltak olyan időszakok, amikor az utolsó falat kenyerükről is szívesen lemondtak, csak hogy több jusson gyerekük számára.
Sok akadályt leküzdöttek, és mindig talpra állva mentek előre, hogy gyerekük számára megteremtsék a jóllétet. Ezért minden gyerek, naponta hálát kellene adjon szüleiért, hiszen ők pótolhatatlanok. Amikor megkapod a hőn áhított farmert vagy éppen egy telefont, ne feledd, hogy mindezért ők dolgoztak meg.
Ezért én, felnőtt gyerekként, valahányszor egy szép helyre látogatok, vagy eszem valami különlegeset, mindannyiszor a szüleimre gondolok, és arra az áldozatra, melyet értem hoztak, hogy mindebben részem lehessen. Büszke vagyok szüleimre, és hálás mindazért az értékekért, melyekre megtanítottak.
Rájöttem, hogy a barátok, a szerelmek, mind mulandóak, de a család az örök! Ezért becsüljük meg azt kellőképpen! Forrás
