Egy idős hölgy jelent meg a bank pénztáránál, hogy készpénzt vegyen fel. Átnyújtotta a bankkártyáját a pénztárosnak, és kedves hangon megszólalt:
– Szeretnék 10 eurót felvenni.
A pénztáros, alig emelve fel a tekintetét, száraz hangon válaszolt:
– 50 euró alatti készpénzfelvételhez használja az automatát, kérem.
Az idős hölgy felvonta a szemöldökét, és nyugodtan megkérdezte:
– És miért?
Anélkül, hogy több figyelmet szentelt volna neki, a pénztáros visszaadta a kártyát, és türelmetlenül válaszolt:
– Ez a szabály, hölgyem. Mások is várakoznak ön mögött. Kérem, menjen az automatához!
Rövid csend következett. Az idős hölgy azonban nem jött zavarba: visszavette a kártyáját, egy pillanatig elnézegette, majd enyhe mosollyal újra átnyújtotta a pénztárosnak:
– Ebben az esetben segítene felvenni a teljes egyenlegemet?
Meglepődve a pénztáros bepötyögött néhány adatot, majd hirtelen felnézett:
– Hölgyem, önnek 10 000 euró van a számláján. Ekkora összeget nem tudunk azonnal kiadni. Holnap kell visszajönnie.
Az idős hölgy nyugodtan megkérdezte:
– Rendben. Akkor mennyit vehetek fel most azonnal?
A pénztáros, egyre ingerültebben, válaszolt:
– Legfeljebb 300 eurót tud most felvenni.
– Tökéletes, akkor kérek szépen 300 eurót.
A pénztáros hangosan sóhajtva, bankjegyenként kezdte összeszámolni a kért összeget: 5, 10 és 20 eurós címletekben. Tíz hosszú perc telt el, mire végzett, majd bosszúsan átnyújtotta a pénzt az idős hölgynek:
– Valami más?
Szó nélkül átvette a pénzt, betett belőle egy 10 eurós bankjegyet a táskájába, majd a fennmaradó 290 eurót nyugodt mosollyal visszanyújtotta:
– Igen, ezt szeretném befizetni a számlámra, kérem.
Tanulság: Sose becsüld alá az idősek tapasztalatát és bölcsességét. Egy életük volt arra, hogy tökélyre fejlesszék a művészetüket.
