Amikor a kisfiú meglátta a hajléktalan idős férfit az utcán dideregni a hidegben, nem tudta annyiban hagyni a dolgot, és megkérte az édesanyját, hogy segítsenek neki.
A történetük 2017-ben vette kezdetét, egy hideg reggelen. Anya és fia Paranában, az argentin Entre Ríos tartomány fővárosában igyekeztek óvodába. Szokásuk szerint megálltak egy cukrászdánál, hogy süteményt vásároljanak a kisfiúnak.
Az akkor négyéves kisfiú, Captio Tiziano felfigyelt egy idős férfira, aki az utcán álldogált a hidegben. A férfinak nem volt cipője és meleg ruhái sem. A kisfiút nagyon meghatotta a látvány, és különleges kéréssel fordult az édesanyjához: „Vegyünk valami meleg ennivalót a nagypapának!” – mondta.
Tiziano és az anyja, Florencia korábban még soha nem találkoztak az idős férfival, de a kisfiú azonnal megkedvelte őt, amit az is bizonyít, hogy első perctől a „nagyapa” megszólítást használta.
Anya és fia ezután süteménnyel és szendviccsel kedveskedtek az idős férfinak, akit, mint kiderült, Tanónak hívtak. Nagyon megörült az ételnek, és nem győzött hálálkodni a kedves gesztusért.
A kisfiú közben megkérdezte tőle: „Nagyapa, boldog vagy?” – mire az idős férfi igennel felelt. Anya és fia röviden elbeszélgettek Tanóval, és Florencia később egy interjúban így emlékezett vissza a találkozásukra: „Ott vette kezdetét igazán a történet, mert elmondta, hogy szüksége lenne egy kabátra, és egy pár cipőre, mert a mostanitól fáj a lába. Mondtam neki, hogy másnap visszamegyünk.”
Másnap Tiziano és Florencia ígéretükhöz híven vissza is mentek, de nem találták ott a férfit, ahogy az elkövetkező napokban sem. Majdnem két hétbe került, mire újra megtalálták, de ezután már nem váltak el tőle. Tano akkoriban 55 éves volt, és kőművesként dolgozott, de nem volt hol laknia, miután a lánya magára hagyta őt.
„A saját lányom hagyott engem magamra, hogy hajléktalan legyek, és elszökött egy bűnözővel. Egyedül maradtam az utcán. Úgy is mondhatjuk, hogy kihajítottak, mint egy kutyát, de ma már olyan vagyok, mint egy kisbaba, akiről gondoskodik az anyja. Nekik köszönhetem, hogy megadták ezt nekem. Nagyra értékelem azt, amit értem tettek” – mondta Tano, miután anya és fia befogadta őt az otthonába. Tiszta ruhát, új cipőt, meleg ételt és egy otthont adtak neki, sőt, ami még ennél is fontosabb, visszaadták neki a reményt, amit már régen elveszített.
Az idős férfi közel egy évig élt az utcán, és már beletörődött a mostoha körülményekbe, de ekkor váratlanul új családdal ajándékozta meg őt a sors. „Hála Istennek, most minden rendben van, nekik köszönhetően, akik talpra állítottak engem, mert addig az utcán feküdtem, és ezért nagyon hálás vagyok nekik” – mondta a férfi.
Az utcán eltöltött időről pedig így nyilatkozott: „Majdnem egy évig voltam az utcán, összevissza jártam az utcákat, de hála Istennek nem ártottam senkinek. Házról házra jártam, de nem ártottam senkinek. Alkalmi munkákat végeztem, hogy ruhát vehessek, de nem bántottam senkit.”
Miután Tano beköltözött Tizianóhoz és Florenciához, megváltozott az élete, és újra tudott örülni az egyszerű pillanatoknak. Tiziano nagyon ragaszkodott hozzá, és gyakorlatilag elválaszthatatlanok lettek, együtt játszottak, olvastak, és még kertészkedni is elkezdtek.
Florencia férje is nagyon megértő volt, és támogatta a döntésüket. Az édesanya azt is elmondta, hogy Tano állapota látványosan javult, mióta a családjuk tagja lett. „A legfontosabb az, hogy felépült, a térdei egészségesek, és mindent megteszünk, hogy segítsünk neki a gyógyulásban” – mondta.
Tano története mindenesetre hatalmas fordulatot vett, nem volt már többé magányos, újra szerető család vette körül, és ezáltal az életkedvét is visszakapta.
