Mindannyiunknak nagy szükségünk van érintésre, és mi magunk is szeretjük átölelni, megérinteni a számunkra fontos személyeket. A gyermekek számára a szülők érintése különösen fontos. És nemcsak az anyáé, hanem az apáé is, ugyanis senki és semmi nem pótolhatja a szerető apa ölelését.
Mindannyian tudjuk, hogy a szülőknek fel kell készíteniük gyermekeiket a jövőbeli önálló életükre, és hogy sok információval kell ellássák őket a különböző csatornákon keresztül. Szülőkként azonban gyakran hajlamosak vagyunk beállítani magunknak néhány “kedvenc” csatornát, megfeledkezve más lehetőségekről.
Az alábbiakban nézzük ezek sokaságát és változatosságát!
A SZÓBELI CSATORNA
A legnagyobb figyelmet erre a csatornára fordítjuk. És nem mindig vagyunk vele tisztában, hogy minden szó mélyen érinti a gyermeket. A szavak szinte programozhatják őket, beállíthatnak egy adott élethelyzetet, és befolyásolhatják az önérzékelésüket is.
VIZUÁLIS CSATORNA
A gyermek minden esetben követi a felnőttek viselkedésmintáit, és megismétli a látottakat. A szülők viselkedése jobban befolyásolja a gyereket, mint a kimondott szavak, mert a tettek azok valós tények.
AZ ÉRZELMI CSATORNA
Az érzelmeinket hangunk intonációja, tekintetünk, arckifejezésünk közvetíti, még akkor is, ha ezt bizonyos helyzetekben nem akarjuk. És ha ellentmondás van a más csatornákon keresztül érkező információk és eközött, akkor a gyermekben erős belső konfliktus alakul ki, amely sérti integritását, és belső megosztottsághoz vezet.
A skizofrénia kialakulásával kapcsolatban van egy pszichológiai hipotézis: ha az anya kettős üzeneteket küld a gyermek számára, ez a psziché kettészakadásához vezethet. (Például az anya szeretetteljes szavakat mond, míg érzelmileg gyűlöletet és elutasítást fejez ki.)
A KINESZTETIKAI CSATORNA
Vannak olyan érzelmek, amit csak érintéssel, öleléssel, simogatással, vagy puszival lehet közvetíteni. Ha a szülő azt mondja a gyermeknek telefonon: “Szeretlek” – ez még nem elég meggyőző számára. A testnek vissza kell igazolnia ezt. A szavakat az agy felső részei érzékelik, míg az alsó, ősi, erősebb struktúráknak a kinesztetikai információkra van szükségük.
A közvetlen testkontaktus a szülővel, a szaglás és a melegérzet – ez az, amire a gyermeknek szüksége van, és ezt nem pótolhatja más személy (rokon, és még inkább nem egy dada). A gyermek olyan, mint egy száraz szivacs – készen áll arra, hogy felszívja a testi kapcsolatot a szülővel, és ez nagyon fontos a felnőtté válás folyamatában.
Ha azonban az anyák meg is értik a testi kontaktus szükségességét, az apai ölelések hiánya sok családban még mindig komoly problémát jelent.
Mindennek oka először is az a mítosz, miszerint az “igazi férfinak” keménynek és visszafogottnak kell lennie, és a gyermeke iránti szeretetének megnyilvánulásait el kell fojtania magában.
Viszont az apa és a gyerekek közötti kapcsolat pont olyan fontos, mint a másik szülő esetében, és attól, hogy az apa kimutatja érzelmeit, még nem veszíti el férfiasságát, nem válik nővé, és anyává. Anya és apa minőségileg más kapcsolatfelvételt kínál, és nem pótolhatják egymást. A gyermeknek kapcsolatba kell lépnie úgy a női, mint a férfi testtel.
Az apával való testkapcsolat bizalmat, biztonságérzetet nyújt, mert archetipikusan az apa a védő.
De a fiúk és a lányok másként érzékelik ezt a kapcsolatot. A fiúknál a férfi testtel való azonosulás megtörténik, és mély tudat alatti ismereteket kap arról, hogy mit is jelent férfinak lenni. Ezek olyan ismeretek, amelyet a filmek, könyvek, szavak nem tudnak közvetíteni, vagy helyettesíteni.
Ha a fiúnak túl kevés pozitív érintkezése volt az apjával, ez a hiányosság felnőttkorában nyilvánul meg. Vágyik a férfi test iránt, és ezt egy fiatal férfi homoszexualitásként értelmezheti, pedig valójában ez az apa öntudatlan keresése, nem pedig a szerelmi partneré.
A lány testi kapcsolatban állva az apával – leképezi a leendő partner képét. Ez a tudás segíti abban, hogy okosan válasszon férjet. Sajnos, amikor nincs kapcsolat az apával, a lány összekeveri a “védőt” és az “agresszort”, és kiválasztja a számára pusztító, őt meg nem értő partnert.
Ha a lány nem kapott elég apai ölelést, megpróbálja kompenzálni ezt a hiányt a felnőtt kapcsolataiban. És meg fogja keresni párját – az apát, aki megöleli. Ez vezethet az intim élet korai megéléséhez (“Az apa mielőbbi megtalálása”), vagy annak halogatásához (“Nem találom az apámat, még keresnem kell”), vagy a nagy korkülönbségű kapcsolatokhoz, és az érzelmi függőséghez (“Nem tudok apám nélkül élni”).
Gyerekkorunk tulajdonképpen egy lutri, mivel nem túl sok minden múlik rajtunk. De felnőttkorban felelősek vagyunk önmagunkért. És adott esetben jó szülőkké kell válnunk a magunk számára, kompenzálva ezzel a gyermekkori hiányosságokat.
