Fura dolog, de nem csak másképp készülnek ételeink tájegységenként, hanem a régi magyar ételnevek is országrészenként változnak.
Esélyesen nyelvjárásonként.
Nézzünk néhány példát a régi magyar ételnevek köréből!
görhe – kukoricalisztből készült főtt, majd sütött édesség.
kalinkó – sok szálból fonott kalács
petyek – halászlé (főleg a Balaton környékén ismerik így)
puffogó, püfögő – liszt, tojás, tej, só keveréke zsiradékban kisütve. Valamelyest hasonlít a palacsintához.
hőkünsüt – mint neve is jelzi forró kövön sült tésztaféle – főleg perec
tutajos – nem Fekete Sándor regényalakjáról beszélünk, hanem egy tarhonyás-krumplis,rakott finomság.
angyalbögyörő – esélyesen ezt ismerik a legtöbben, ez a finomság a nudli, mely krumpli, liszt keverékéből varázsoltatik.
mózespecsenye – ez bizony egy egyszerű sült, pirított vöröshagyma
hebebunda – lebbencs, vagy tarhonya burgonyával, tepertővel, vagy akár tepertőbőrrel összefőzve, igazi pásztorétel. Raktak bele hagymát,paprikát, és nyilván sót is.
öhön, vagy öhöm – ennek a Debrecen környéki megfelelője. Neve a mese szerint onnan ered, hogy a pásztor megvendégelt egy ifjút a szalonnából, tésztából, krumpliból készült, pirított étellel, s megkérdezte tőle, hogy ízlik-e. Az meg – mivel tele volt a szája vele – csak annyit mondott, hogy: öhöm. 32 szer kell megfordítani a bográcsban, hogy kellőképpen pirult legyen.
kattancs – paprikás kalács, kemény munkák idején készítették
pulutyka – kelkáposztafőzelék, de van aki a sima káposztából készültet is így hívja
nyögvenyelő – a sztrapacska magyar neve, de hívják nyögőnek is. Hisz elég megterheli a gyomrot, s ha nagyobbra sikerül, akkor bizony elég lenyelni is.
Egyik másik ételnévről nem is gondolnánk, hogy milyen finomságot takar.
