Vincenzo Peruggia 1881. október 8-án született az olaszországi Dumenzában, és arról vált híressé, hogy 1911. augusztus 21-én ellopta Leonardo da Vinci híres festményét, a Mona Lisát a párizsi Louvre-ból. Az esetet a 20. század legnagyobb műkincslopásaként tartják számon.
Vincenzo Peruggia 1908-ban költözött Párizsba, és a híres Louvre múzeumban kezdett dolgozni ezermesterként. Ezzel a munkával első kézből férhetett hozzá a galéria falain lógó világhírű festményekhez, és azt is láthatta, milyen biztonsági óvintézkedésekkel lehet dolga az esetleges tolvajoknak.
A múzeum dolgozóinak egyenruhájában – fehér köpenyben – szabadon bejárhatta a galériát akár a nyitvatartási időn kívül is, és pontosan ez tette lehetővé a számára a festmény ellopását.
Hogy lopta el Vincenzo Peruggia a Mona Lisát?
A Mona Lisa (olaszul La Gioconda) Leonardo da Vinci 1503–1506 között készült leghíresebb festménye, egy női portré, amely rejtélyes, megfontolt tekintetéről és kiismerhetetlennek tartott mosolyáról vált híressé. (Egyes források szerint a neves festő csak 1517-ben fejezte be a képet.)
1911. augusztus 21-én Peruggia nemes egyszerűséggel leemelte a képet a múzeum faláról, és kisétált vele az utcára. A festmény eltűnése hatalmas nemzetközi botrányt kavart, a rendőrség a múzeum teljes személyzetét kihallgatta, valamint a lakásukat is átkutatták. Egy ponton pedig még Guillaume Apollinaire írót és barátját, Pablo Picassót is letartóztatták, abban a hitben, hogy ők állnak a lopás hátterében.
A rendőrök először azt gyanították, hogy az elkövető vagy elkövetők még előző nap, augusztus 20-án, vasárnap elrejtőztek a múzeumban, de Peruggia letartóztatása után a vallomásában azt mondta, hogy 21-én reggel 7 óra körül ment be a múzeumba, a személyzeti bejáraton. Mivel munkaruhában volt, nem keltett feltűnést, és gond nélkül bejuthatott a Carré terembe, ahol a Mona Lisa volt kiállítva. Egyszerűen csak leemelte a festményt a falról, és a személyzeti lépcsőházon át távozott az épületből.
Eltávolította a festmény védőüvegét valamint a keretet, és egyes beszámolók szerint a köpenye alá rejtette a képet, az azonban nem világos, hogy nem keltett feltűnést a 77 x 53 cm nagyságú alkotással.
Sőt, mi több, a múzeum személyzete nem is vette észre a festmény eltűnését, amíg egy látogató fel nem hívta rá a figyelmüket.
Peruggia két éven át a lakásában rejtegette a Mona Lisát
Miután sikerült kijutnia a festménnyel a múzeumból, hazavitte azt párizsi lakására, és két éven át ott rejtegette. Bár a rendőrség az ő lakását is átkutatta, nem találták meg az értékes műalkotást.
Két évvel később Peruggia Olaszországba utazott a képpel és egy ideig egy firenzei lakásban tartotta azt. Kezdte elveszíteni a türelmét, és szerette volna eladni a festményt, ezért felkereste Mario Fratellit, egy firenzei galéria tulajdonosát. Fratelli értesítette Giovanni Poggit, az Uffizi Galéria igazgatóját, aki megvizsgálta a képet, és megállapította, hogy az valóban az eredeti alkotás. Poggi és Fratelli átvették a festményt, aztán értesítették a rendőrséget, és a tolvajt nem sokkal később letartóztatták.
A festményt ezután több helyen is kiállították Olaszországban, majd visszaküldték a Louvre-ba.
A tolvaj indítékai
Peruggia szándékait tekintve két különböző elmélet létezik.
Ő maga azt vallotta, hogy hazája iránti szeretetből lopta el a festményt. Azt mondta, hogy haza akarta vinni a képet Olaszországba, oda, ahová valójában tartozott, mert szerinte csak azért lehetett Franciaországban, mert „Napóleon ellopta”. Amíg a Louvre-ban dolgozott, Peruggia megtudta, hogy Napóleon sok olasz műalkotást vitt Franciaországba „hadizsákmányként” a napóleoni háborúk idején.
Bár talán őszinte volt az indítéka, Peruggia nem tudta, hogy da Vinci I. Ferenc francia királynak ajándékozta a festményt még a 16. században, 250 évvel Napóleon születése előtt.
A második elmélet szerint azonban Peruggia egyáltalán nem hazafiasságból cselekedett, különben nem próbálta volna meg eladni a festményt, hanem egyszerűen odaajándékozza egy olasz múzeumnak. Ehhez képest azonban nyilvánvaló, hogy megpróbált vagyonra szert tenni a segítségével, és ezt még ő maga is elismerte édesapjának írt leveleiben, amikor arról mesélt neki, hogy hamarosan meggazdagszik.
Meglepő módon azonban a bíróság mégis elfogadta a hazafiasság indítékát, és ennek köszönhetően enyhébb büntetést szabtak ki. Egy év és 15 nap szabadságvesztésre ítélték, de ebből végül csak 7 hónapot kellett letöltenie, mivel Olaszországban sokan valóban hazafiként tartották számon.
Vincenzo Peruggia halála
Miután kiszabadult a börtönből, belépett az olasz hadseregbe. Az első világháború idején két évet osztrák-magyar fogságban töltött. Miután a háború végén kiszabadult a fogságból, visszatért Franciaországba, ahol születési nevén, Pietro Peruggiaként élt. Megnősült, és született egy Celestina nevű lánya.
1925. október 8-án halt meg, éppen a 44. születésnapján. A Saint-Maur-des-Fossé-i Condé temetőben temették el. Haláláról akkoriban nem számolt be a sajtó, valószínűleg azért, mert Pietro Peruggia néven halt meg, és a gyászjelentések csak később, 1947-ben jelentek meg, tévedésből, egy másik Vincenzo Peruggia halálakor. Forrás
