Menü Bezárás

7 nagymama, aki még most is képes levenni mindenkit a lábáról

Biztos neked is van egy jó történeted a nagyival kapcsolatban!

Szakértők szerint a nagymamák igencsak pozitív hatással vannak az unokák lelki fejlődésére, elősegítik az érzelmi stabilitást, de sokszor besegítenek a gyermeknevelésbe is. Ezenkívül a nagyanyák bearanyozzák a gyermekkorunkat, és sokkal kedvesebb hellyé varázsolják a világot.

A nagymamákat azért is szeretjük, mert nagyon találékonyak, jó a humorérzékük, és minden problémára tudják a megoldást. Az alábbiakban néhány vicces és érdekes történetet osztunk meg a nagymamákról.

“Éppen ügyeletes voltam a sebészeten, amikor egy 85 éves nagymama érkezett, és erős térdfájásra panaszkodott. Megnéztem a röntgen felvételeit, és mondtam neki, hogy nincs ok aggodalomra, hiszen az ízületek jó állapotban vannak. Ajánlottam, hogy felírok néhány kenőcsöt és tablettát, hogy jobban érezze magát. “Nem szükséges fiam, vigyázok a térdem egészségére, szeretem az extrém sportokat, és télen trambulinozni szoktam. Régen ejtőernyőztem, céllövő voltam, de mára már csak a trambulin és a síelés maradt” – mondta.”

“A nagymamám az egyházi kórusban énekel. Ma felhívott, és elmesélte, hogy hihetetlenül jó napja volt, 5 temetésen énekeltek. “Olyan jól éreztük magunkat, hogy szinte táncra perdültünk. De hát a temetésen nem illik ugye. Pedig ki figyel, a halott?” – mondta.”

“Nagymamámnál tavaly kisebb szívproblémát diagnosztizáltak. Az orvos azt tanácsolta, hogy lassítson a munkatempón, már, ami a kerti munkát illeti, és pihenjen többet. Nagymamám mondta, hogy természetesen betartja a kezelést, és erre fel újabb zöldségeket ültetett a kertbe.”

“Van egy kedves nagymamám, aki állandóan panaszkodik az egészsége miatt, a magas vérnyomására, a cukrára és az ízületeire is. Egyik nap megkért, hogy vásároljunk be neki, mert ő már nagyon nehezen mozog. Nem egyeztünk meg pontosan, hogy mikor megyünk hozzá. Mikor odaértünk, az autóból láttuk, hogy a tömbház előtt sétál, észrevett, és eliramodott felfelé a lépcsőkön. Gyorsabban felért a negyedikre, mint mi, és még csak nem is lihegett”.

“A városházán dolgozom, egyik nap jött egy idős hölgy, gyorsan elintézte az ügyét, és azt kérdezte:

– Ennyi? Mást nem kell csinálnom?

– Nem – mondtam én.

– Akkor még sétálok itt körben egy keveset.

– Miért? – kérdeztem meglepődve.

– A gyerekeimtől lépésszámlálót kaptam karácsonyra, és naponta meg kell tennem 8000 lépést.”

“Egyik nap órákat vártam a férjemre a gyerekkel a parkban. Úgy beszéltük meg, hogy munka után találkozunk. Nagyon későn felhívott, és elmesélte, hogy találkozott egy idő hölggyel, aki eltévedt, és nem tudta, hogy hol lakik. Két órát járkáltak a környéken, míg kiderült, hogy ugyanabban a házban lakik, ahol találkoztak, csak a másik felében. A nő végül behívta egy teára, a férjem nagyon kedves volt számára, volt egy unokája, és ráemlékeztette”.

Egy napsütéses reggel volt, amikor a buszmegállóban várakoztam. Mellettem egy idős néni. Egyszer megszólal a telefonja: “Tessék. Örülök, hogy hallok felőled kisunokám. Oh, valóban? Hogy történt? Természetesen, tudok pénzt küldeni neked, van némi megtakarításom. De hogy történhetett mindez? Azzal az autóval, amit anya és apa adott neked születésnapodra? Hogy nem a te hibád volt? Természetesen, küldök, csak várj egy pillanatot. Hogy van Mary? férjhez ment? És mi van Jimmyvel? Tessék? Hogy valaki hív a másik vonalon? Oké, hívj vissza.” – zajlott a beszélgetés mellettem. Mindjárt gondoltam, hogy valami telefonos átverés lehet, ezért odaléptem hozzá, hogy figyelmeztessem. Rám mosolygott és csak annyit mondott: “Édesem, nincs is unokám.”