…a lengyel karamella… Krumplicukrot manapság is lehet kapni, Néhány dekás kiszerelésben, de valahogy teljesen más.
Nem az eltelt idő, és az ízérzet miatt. Egyszerűen meg sem közelíti az élvezeti értéke a régiét. Lehet, hogy a minőség mégis manapság jobb, mert vékonyabb, könnyebben törhető. De a régi, boltban, tömbösen vásárolt krumplicukor teljesen más ízű volt. Az apró darabjai pedig valami csodálatosak.
Hatalmas tömbökben érkezett a boltba, és a kiszolgáló ügyességéből adódott, hogy tudta darabolni.
Mindig képződtek forgácsok belőle, de az volt a legfinomabb. Ez a cukor normálisan az a kategória, ami olvad a szádban, szinte magától. A mostaniak nem olyanok, ráadásul nem is tisztán krumplicukor. A múltkor csodálkoztam rá, mikor átböngésztem az összetételét.
Régen papírzacskóba csomagolták, sima, fehér zacskóba.
Akkoriban volt ugyan cukorkaválaszték – hatvanas évek – de sok szülő nem igazán vásárolt belőle. Nem volt sok a fizetés, be kellett osztani. Főleg, ha jutni is akartak valamire. Viszont a krumplicukor elérhető árú volt, a gyerek meg legtöbbször örült, mert számára az volt a lényeg, hogy jó sok legyen amit kap, meg édes. De még ezt is be kellett osztani. Más világ volt.
Idővel aztán kialakult a konyhában való felhasználása is. Példa rá: ha a krumplicukrot egy kis kristálycukorral felforralod, és teljesen sűrűre lefőzöd, azt rakod hozzá a tojáshabhoz – egy nap múlva kiszárad, megkeményedik.
Másik kedvenc a Lengyel karamella volt, a Krowka. Akkori szinten drágán árulták, viszont abban az időben a legfinomabb cukor volt. Egy baj volt vele: gyorsan fogyott.
Manapság amit lehet kapni ugyanolyan néven – már nem teljesen ugyanaz. A mostani túl világos, sokszor már szinte tej színe van. A régi lengyel karamella normál magyar tejkaramella színű volt, belül szemcsés, mégis puha, itt-ott folyós állaggal.
És ha belekóstoltál azt érezted, hogy nem létezik, hogy ennél jobb is lehet…
Fotó: Szubjektív nosztalgia, Pinterest Forrás
