Marc Hadden tűzoltóként több tucat ember életét mentette már meg a dél-karolinai Myrtle Beach környékén, de 2011. november 14-én valami olyasmiben volt része, amiben azelőtt még soha: segédkezett egy kisbaba születésénél, miután egy nő azzal hívta fel a segélyhívószámot, hogy hasi fájdalmai vannak.
Marc Hadden megérkezett a helyszínre, és életében először segédkezett egy szülésnél. Sürgősen oxigént kellett adnia az újszülöttnek, mert nem tudott magától lélegezni, és végül sikerült megmenteni az életét. „Attól a perctől kezdve küzdött, hogy a karomba vettem. Elképesztő érzés volt hallani, hogy végre felsír.” –mesélte a tűzoltó.
Hadden ekkor még csak nem is sejtette, hogy 48 óra múlva hazaviheti a kislányt, aki a Rebecca Grace nevet kapta, és felnevelheti őt.
Marc és a felesége, Beth, ekkor már két fiú szülei voltak – Will most 19, Parker pedig 17 éves – és mindig szerettek volna egy lányt, de mivel az első két terhesség is komplikációkkal zajlott le, kénytelenek voltak az örökbefogadást választani.
Így amikor a nőt, aki ekkor már egyedülálló anyaként nevelte tinédzser fiát, kórházba szállították, és elmondta, hogy nem tudja gondját viselni a kislánynak, Marc és a felesége azonnal arra gondoltak, hogy örökbe fogadnák a babát, és másnap meglátogatták a nőt a kórházban.
„Együttéreztem vele. Vittem neki egy imádságos könyvet, és megkérdeztem, van-e szüksége valamire.” – mesélte a 39 éves Beth, aki egy helyi általános iskolában dolgozik. Miközben a két nő beszélgetett, belépett egy orvos, és szólt, hogy készen állnak az örökbeadási papírok elintézésére. Ekkor a nő azt mondta Bethnek: „Nem adhatom oda a kisbabámat valakinek, akivel még soha nem találkoztam.” Beth ekkor elmondta a nőnek, hogy ő és Marc már évek óta arra vágytak, hogy örökbe fogadhassanak egy kislányt, és a nő ekkor ránézett, és azt mondta: „Azt szeretném, ha örökbe fogadnátok a kisbabámat.”
„A nővérek behozták őt, és én először tarthattam a karomban a kis Gracie-t. Felhívtam Marcot, és azt mondtam neki: azt hiszem, született egy kisbabánk.” – emlékszik vissza Beth.
A nap végére a házaspár aláírta az ideiglenes felügyeleti jog papírjait, és mindössze 48 órával a születése után már haza is vihették a kislányukat. „Ő az, akiért imádkoztunk. Olyan érzés volt, mintha nyertünk volna a lottón.” – mondta Beth.
Gracie ismeri a születése történetét, a szülei az első perctől kezdve őszintén és nyíltan beszéltek erről, Marc még a mentőautót is megmutatta neki, aminek a hátuljában megszületett, és a kislány büszkén meséli a barátainak, hogy apukája segített a születésénél, és megmentette az életét.
Gracie imádja a tüllszoknyákat és a gimnasztikát, de ugyanakkor a bátyjaival is képes tartani a lépést, akik nagy mókamesterek.
Marc és Beth még most is alig hiszik el, hogy ennyire szerencsések. „Mindig is szerettem volna egy lányt, és ez egyszerűen csodálatos.” – mondja Marc. Beth pedig hozzáteszi: „Az életben a legjobb dolgok néha egy szempillantás alatt történnek, és nem szabad őket elszalasztani.”
