Minden reggel, amikor látom, hogy fiatalok százai tartanak félálomban egy lélekölő munkahely felé, a boldogságra gondolok. Leginkább pedig arra a nagy hazugságra a boldogságról, amelyben a mi nemzedékünk tanította meg hinni a gyerekeit.
Hazugság, hogy mindenkinek boldognak kell lennie. Azt sugalltuk a gyerekeink tudatalattijának, hogy a boldogság egy személy természetes állapota, hogy ez feltétlenül szükséges az életéhez, és éppen így tettük őket boldogtalanná.
Téves elképzeléseink vannak arról, hogy mi is a boldogság, és hogy lehet elérni azt. Fogalmam sincs arról, melyik út vezet téged a boldogsághoz, de azt biztosan tudom, melyek azok az utak, amelyeken nem érdemes végigmenni.
Léteznek utak, amelyek egy hamis világba vezetik a huszonéves fiatalokat, ezek azok, amelyek az Instagram tökéletes képein és a nehéz italokon át a terapeuta kanapéjára vezetnek, vagy fordítva.
A statisztikák szerint a mai fiatalság három betegségnek van kitéve: a hitelnek, az ételnek és az italnak. Honnan jönnek ezek a rossz és egészségtelen szokások? A válasz nagyon egyszerű: azt sugalltuk a gyerekeinknek, hogy a boldogság titka a fogyasztásban rejlik. Mi emberek úgy gondoljuk, hogy ha nem kaphatjuk meg azt, amire vágyunk, akkor boldogtalanok leszünk. Ha viszont hozzájutunk mindehhez, az boldoggá tesz bennünket!
De valójában a legszükségesebb igényeink kielégítése után, minden egyes kívánságunk teljesítésével boldogtalanabbá válunk. Miért? Mert a vágyaink nem állandóak, az elégedettség érzete gyorsan elmúlik, a boldogság és az öröm pedig nem egy és ugyanaz a dolog.
Minden kívánságunk egyaránt álnok, alattomos, legyen szó akár egy új kabátról, egy szép férfiról vagy az utolsó kanál tiramisuról. A vágyak akkor jelentkeznek, ha éppen hiányzik valami. Az öröm csúcsára abban a pillanatban érünk el, amikor megkapjuk azt, amire vágyunk. És azután mi történik? Jön az elkerülhetetlen hanyatlás. Az öröm elmúlik, és csupán csak az emlékét hagyja maga után: egy polcon a szekrényben, az ágyban vagy a derekunkon.
De ez még nem minden. Valójában szinte semmire nincs szükségünk mindabból, amire azt hisszük, mindennél jobban szeretnénk. Nem magát a dolgot akarjuk, arra kell nekünk, hogy büszkélkedhessünk vele, hogy elnyerjük mások csodálatát.
Legtöbb vágyunknak pusztán státusz jellege van. Nem hiszed? Akkor tegyél egy rendkívül egyszerű kísérletet: képzelj el valami nagyon értékes dolgot, például egy drága ruhát, vagy egy luxusautót. Most pedig képzeld el, hogy soha senki nem fogja tudni, ha mindennek a birtokába kerülsz. Tehát, megéri?
Manapság a büszkeség és a hiúság erényekké váltak, míg a szerénység hibává minősült. Lehet, hogy a helyzet nem ennyire ijesztő? A depresszióval kapcsolatos statisztikák nem ezt mutatják. Lehet, hogy a múltban kell keresnünk a válaszokat. Platón és Arisztotelész szinte mindenben ellenkező véleményen voltak, egyetlen dolog kivételével: mindketten abban hittek, hogy csak az erényes élet teheti boldoggá az embert.
Mindaddig boldogtalanok maradunk, amíg a saját magunk foglyai vagyunk, amíg hagyjuk, hogy a vágyaink vezessenek bennünket.
Az orvos és filozófus Raymond Tallis így építette fel az emberi vágyak hierarchiáját:
- a legalsó kategória: élelem és menedék;
- ezután: az öröm megszerzése;
- a harmadik: jóváhagyás és státusz;
- a negyedik, egyben legmagasabb szint: művészet, szellemi élet és küldetéstudat;
Nyilvánvaló, hogy alacsonyabb szinteken a vágyaink is egyszerűbbek, könnyebben elérhetőek, de az általuk okozott öröm ugyanilyen gyorsan elmúlik. Tartós boldogságot csak a legmagasabb szint teljesítésével érhetünk el.
Éppen ez az, amit nem tudtunk megfelelően elmagyarázni a gyerekeinknek. A boldogságot nem lehet megvásárolni. Az nem akkor jön el, ha beteljesítetted a vágyaidat, megkaptál valamit, amire vágytál, megvásároltál valamit, ilyenkor csak pillanatnyi örömre tettél szert. A boldogság nem egy jog, nem is egy termék, a boldogtalanság, szomorúság pedig nem bűncselekmények. A boldogság egy melléktermék, melyre az élet értelmének kutatása közben tehetünk szert.
Gyerekes vágyaink kielégítése nem jelent boldogságot. Az embereknek és teljes kultúráknak egyaránt el kell jutniuk az egyszerű vágyaktól az összetettekig, amíg el nem érnek egy magasabb célt, és ezzel együtt jár majd a boldogság is.
Sokkal jobb lesz, ha a fiatalabb generáció nem csak a karrierépítésre gondol majd, hanem megpróbálja összekapcsolni a munkáját a meggyőződéseivel.
Szeretnél boldog lenni?
Elizabeth Farrelly
