Egy nagymama heti egyszer szívesen vigyáz az unokájára, de külön alkalmakért pénzt kérne.
Magyarországon furcsa lehet, de sok országban nem számít annak, ha egy nagyszülő pénzért vigyáz az unokákra. Ennek hallatán itthon biztosan sokan felháborodnak, de azért ez nem ilyen egyszerű.
Ha meggondoljuk: miért is volna kötelessége egy nagyszülőnek annyiszor vigyázni a gyerekre, amikor csak mi szeretnénk, amikor csak más dolgunk adódik. Munka, vásárlás, fodrász… bármi. A többség nyilván nem él vissza a lehetőséggel, de vannak olyanok is, akik szerint egy nagyszülőnek (főként, ha már nyugdíjas) kutyakötelessége repesve ugrani, amikor csak módja van látni az unokáit, és akár hetekig etetni, altatni, játszani vele – mondjuk az óvodai, iskolai szünetekben.
Nos, ez jogilag nem így van, de talán emberileg/etikailag sem. A megfelelő megoldás talán valahol középen van. Mert igaz az is, hogy nem ő akart világra hozni gyerekeket, tehát nem szép dolog mindig “leadni” nála, mondván, az unokája, örüljön neki. Másrészt viszont az nagyon rossz családi kapcsolatokról árulkodik, ha valaki sosem vigyáz önszántából, jó kedvvel vagy legalább a szülőknek való segítés céljával az unokáira.
Remélhetően mindenki érzi, hogy hol vannak a határok, mennyiszer illendő megkérni a nagyszülőket ilyesmire.
És persze ott kell lennie a másik oldalnak is: jó, ha valamivel viszonozza a középső generáció a gyerekvigyázást – odafigyel a szülőkre, visz nekik ezt-azt, ha megteheti, meghallgatja őket (vagy amire szükségük van).
Egy anya a Redditen nemrég arról panaszkodott, hogy az édesanyja heti egyszer szívesen vigyáz tizennyolc hónapos kisfiára, de legutóbb, amikor esküvőre voltak hivatalosak a férjével, csak pluszpénzért vállalta volna, hogy náluk töltse az éjszakát – írja a Parents.com.
A hozzászólók véleménye nagyon vegyes a kérdésben.
Manapság tovább dolgoznak az emberek, mint egykor, ezért elég sok nagyszülőnek még bőven megvan a munkája, amikor megszületnek az első unokák. Vagyis épp annyira jelent nekik nehézséget vigyázni rájuk és ellátni őket, mint nekünk.
És oszlassunk el még egy tévhitet: attól még, hogy valaki nyugdíjas, még nem eseménytelen az élete. Lehetnek barátai, programjai, ambíciói, az unokák foglalkoztatásán túl is.
De az az igazság, hogy azt sem lehet számonkérni, ha valaki sosem ajánlja fel, hogy vigyáz a gyerekeinkre. Szíve joga. Más kérdés, hogy valamit valaki nagyon elrontott, ha ilyen helyzet áll elő.
Mindenesetre nagyon szerencsés az, akinek vannak segítő rokonai, hisz ez nem feltétlen adott mindenkinek. Nagyon jó dolog, ha valakinek olyan szülei vannak, akik korlátlanul jönnek, de ez azért alapból nem elvárható. Úgyhogy ha olyan nagymama van a családodban, aki boldogan jön “unokázni”, akár hetente többször is, nagyon becsüld meg!
